Nyírófeszültség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A nyírófeszültség vagy csúsztatófeszültség olyan mechanikai feszültség, mely a terhelés alatt vizsgált anyagból képzeletben kivágott kis kocka lapjaival párhuzamos irányú, szemben a normális feszültséggel, mely a kis kocka lapjára merőleges. A nyírófeszültséget a görög τ (tau) betűvel szokás jelölni.
A nyírófeszültség definíciója:
ahol F a nyíróerő és A a terület.
A valódi nyírófeszültséget az A terület pillanatnyi értékével kell számolni, de mivel ennek értékét bonyolult kiszámítani, a mérnöki gyakorlatban A terhelés nélküli értékével számolnak. Ez a legtöbb anyagnál jó közelítést jelent, nagy deformációt szenvedő anyagoknál (pl. gumi) azonban helytelen eredményre vezet.
A nyírás a terhelés alatti anyag belsejéből képzeletben kivágott kis kocka szögelfordulását okozza szemben a normális feszültség nyúlásával-rövidülésével.
Csúsztató feszültség vagy tiszta nyírásnál vagy csavarásnál lép fel szilárd testekben. Gépelemek közül tiszta nyírófeszültség ébred egy torziós rúdban vagy a gépkocsi hajtótengelyében. Szegecsekben és bizonyos csavarokban is nyírás léphet fel. A hengeres csavarrúgó majdnem tiszta csavarást szenved, a benne ébredő feszültség nyírófeszültség. Viszkózus folyadékok áramlása során a sebességkülönbséggel rendelkező folyadékrészek között is csúsztatófeszültség lép fel. A szilárd testekhez képest itt az a különbség, hogy csak áramló folyadékokban léphet fel csúsztatófeszültség, nyugvó folyadékok feszültségmentesek.
Építmények tönkremenetelét is okozhatja nyírás. Egy földből készült gát károsodását is okozhatja a föld súlyából adódó nyírás.
Based on work by 