Nagyigmánd

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.63253° k. h. 18.55683°

**Nagyigmánd**

Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Komárom-Esztergom
Kistérség	Komáromi
Rang	nagyközség
Terület	51,39 km²
Népesség
Összesen: 3154 fő (2001) Népsűrűség: 61,37 fő/km²
Irányítószám	2942
Körzethívószám	34
Térkép é. sz. 47.63253° k. h. 18.55683°	település Mo. térképén

Nagyigmánd: nagyközség Komárom-Esztergom megyében, a Komáromi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

A községháza

A Kisalföld keleti szegletében helyezkedik el. Az M1-es autópályával 5 km-nyi távolságban a 13-as főút köti össze.

[szerkesztés] Története

A falu centrumában

Nagyigmánd elnevezése a német Wigman személynévből ered, mely egykori tulajdonosára, a Gizella királynéval ideérkezett bajor lovagok egyikére utal. Legkorábbi okleveles említése 1233-ból származik.
1241-ben a tatárok elpusztították, de 1257-ben már királyi udvarnokok laktak a területén. 1332-ben Róbert Károly király Tamás csókakői várnagynak adományozta. Az 1400-as évek elején a Zichyek tartottak igényt a falura. A 15. század közepén pedig már a Hédervári család volt itt a birtokos. 1526-ban Bakith Pál és testvérei kapták királyi adományként.
A török a szomszédos Csanak és Csicsó településekkel együtt többször is elpusztította, így elnéptelenedett és csak nehezen települt be újra. A török korban elpusztult Csanak falu nevét őrzi Kiscsanak-puszta.
1676-ban a Ghyczyek is birtokosok lettek a településen, majd a 17. század végén a gesztesi uradalommal együtt ez is az Esterházy család birtokába került.
A szabadságharc alatt Haynau Igmándon rendezte be főhadiszállását.
1863-ban Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész a csicsó lelegelőn rátalált a világhírű igmándi keserűvíz első forrására. A Komáromban palackozott keserűvízzel Nagyigmánd országos hírnévre tett szert.
1908-ban létesült a községben az egyedüli gőzmalom; a Halom-malom.