Nagy Ignác

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagy Ignác (Keszthely,1810. október 7. - Pest, 1854. március 19), a m. kir. kamaránál ingrossista, a Kisfaludy-társaság tagja s a m. tudom. akadémia levelezõ tagja.

Középiskolai tanulmányait 1819–20. Gyöngyösön, 1822-ig Ujvidéken, azután Baján, Pécsett (hol Garay és Frankenburg voltak iskolatársai; innét betegeskedése miatt atyja haza vitte), majd Budán végezte. Neveltetése, saját nyilatkozása szerint, német volt. 1829-ben a pesti egyetemre logikusnak iratkozott be, hol atyja egy elszegényedett öreg házaspárnál Halmyéknál fogadott számára lakást, s az ifjú beleszeretett Halmyék rendkívül szép és mûvelt leányába Karolinába, s a magyar irodalomért lelkesedõ magyar leány is erõsen buzdította az ifjút annak megismerésére. N. ekkor minden addigi irodalmi kisérletét megsemmisítette, lemondott a német írói ábrándokról és magyar író lett. 1831. okt. 10. a kir. kamaránál lépett hivatalba mint gratuitus practicans. 1833-ban practicans stipendiatus lett 80 frt évi ösztöndíjjal. A minõsítési táblázat szerint tehetséges és szorgalmas volt; nyelvismeretei: magyar, német, latin, olasz és horvát, késõbb a franczia és angol nyelvben is tökéletesítette magát. Ekkor nõül vette Karolináját atyja tudta nélkül; (atyját, midõn Pestre utazván, ezt megtudta, gutaütés érte s a nélkül, hogy fiának megbocsátott volna, 1837. ápr. 4. meghalt). Lehet, hogy ezen családi tragédia tette olyan komolylyá egész életére Nagy Ignáczot, legalább több kortársa állítja, hogy sohasem látták mosolyogni. Hivatalában lassan haladt elõre, 1835-ben accessista lett s 1838-ban ingrossistának (számjegyzõnek) nevezték ki. Fizetése, mint maga mondja, 450 forint volt és ingrossista maradt 1848-ig, mikor pénzügyminiszteri fogalmazó lett (1848. végéig).

A m. tudom. akadémia 1840. szept. 5. választotta levelezõ tagjai sorába; a Kisfaludy-Társaság tagja lett 1842. jan. 22.; a társaság egyszersmind segédtitkárrá és pénztárnokká is megválasztotta, mely hivatalait 1845-ig viselte. A nemzeti szinház drámabiráló választmányának is tagja volt. 1849 elején Budán maradt és a Pesti Hirlapnak volt levelezõje, de a lap még jan. végén betiltatott. Ezután többnyire betegeskedve töltötte idejét, mígnem a májusi ostrom elõl Soroksárra vonult és csak októberben költözött vissza Pestre; ekkor, mint nem compromittált egyén, hirlapkiadási enyedélyért folyamodott, azt meg is nyerte s a Hölgyfutár c. szépirodalmi napilapot nov. 15. megindította. Már ekkor ritkán hagyta el lakását; azonban míg betegsége, a hátgerincsorvadás, engedte, megszokott szinházlátogatását folytatta.

Cikkei, beszélyei, költeményei, szinmûvei a következõ hirlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Regélõ (1833–34. költemények, adoma, ballada s beszélyek); Rajzolatok (1835–36. beszélyek, humoreszkek, útirajzok és apróságok); Társalkodó (1835–37. beszélyek, humor és más czikkek, költ., 1836. szept.-tõl a lap segédszerkesztõje); Jelenkor (1837. A fõvárosi ujdonságok elsõ rendes rovatát õ alapította meg hirlapirodalmunkban és õ volt e lapnál a fõvárosi élet elsõ krónikása; õ mindig a Széchenyi eszméinek híve volt); Hajnal (1838); Athenaeum (1838–43. beszélyek, könyvism.); Részvét Gyöngyei (1838. A hõsök, ered. vígj. 1 felv., N. I. vígjátékái közt Sobri cz.); Emlény (1841); Nemzeti Almanach (1841. Vendégszerep, vigj. 1 felv., 1852. A vetélytárs, ered. vigj. 1 felv.); Kisfaludy-Társaság Évlapjai (IV. 1844. Az agglegény, torzkép az életbõl, székfoglaló); Szivárvány (1844. torzkép); Aradi Vészlapok (1844. életkép); Budapesti Hiradó (1844. júliustól, mikor a lap megalakult, N. is munkatársa lett és a fõvárosi ujdonságokat Budapesti Hírharang czímen Q jegy alatt folytatta; eleinte minden számba írta, aztán hetenként kétszer, 1846-tól háromszor, 1847. nov. a B. Hiradó szerkesztõsége az országgyûlés alatt Pozsonyban székelt, de N. Pesten maradt és tovább írta ujdonságait, 1848. márcz. írta az utolsó hírharangot); írt a Pesti Divatlapba (1844–48), az Életképekbe (1844–45., Ármány és szerelem, farsangi tréfa. 1847–48); a Honderûbe (1844., 1847), a Budapesti Divatlapba (1848.); a Pesti Hirlapba (1849. jan. 3–23-ig tudósítások); a Hölgyfutárba (1489. beszélyke, 1851. 188–199. sz. Bizalmas jegyzetek, 258. sz. Elõfizetési kiáltvány, 1854. 55. sz. Nyilatkozathoz és a Hirharang cz. rovatot folyton írta); Losonczi Pönix (I. 1851. Ünneplések).

[szerkesztés] Műfordításai

Ruy Blas, dráma öt felv. Hugo Viktor után ford. Buda, 1839. (Szinmûtár I. 1. Ism. P. Divatlap 1846. 1. sz. Elõször 1845. decz. 29. Kézirata 1839. censurai példány a m. n. múzeumban).
A növendék, vígj. négy felv. Amália szász kir. herczegnõ után ford. a m. tud. társaság költségén. Buda, 1840. (Elõször és utoljára adatott a nemzeti szinházban 1839 július 15.). (Szinmûtár I. 12.).
Születésjog. Dráma öt felv. Bulwer után ford. Buda, 1841. (Szinmûtár II. 1.).
Hugo Viktor, Szív és trón, dráma négy felv. ford. Buda, 1841. (Szinmûtár II. 4. Tudor Mária cz. elõször Budán 1836. jún. 9., 13., aug. 30., Pesten nov 4. Ism. Honmûvész 1836. 48., 90. sz., P. Divatlap 1846. 30. sz. Kézirata 1840. censurai példány a m. n. múzeumban).
Scribe, Egy pohár víz, vígj. öt felv. ford. Buda, 1841. (Szinmûtár II. 9. Elõször 1841. máj. 16.).
Pellico Silvio, Morus Tamás, dráma öt felv. ford. Buda, 1841. (Szinmûtár II. 12.).
Scribe, Láncz, vígjáték öt felv., ford. N. és Vajda Péter. Buda, 1842. (Szinmûtár III. 33. Elõször adták 1842. márcz. 5.).
Töpfer Károly, Hagyjatok olvasnom, vígj. egy felv. R. után ford. Buda, 1841. (Szinmûtár III. 36. Elõször 1839. szept. 6.).
Töpfer Károly, Falusi egyszerûség, vigj. négy felv., ford. a m. tudós társaság költségén. Buda, 1842. (Szinmûtár III. 41. Elõször Pesten 1839. máj. 6., 12., 28., aug. 12.).
Bayard és Vanderburch, A párisi naplopó, vígj. két felv., ford. Dunkel szerint. Buda, 1843. (Szinmûtár IV. 46. Elõször Pesten 1839 ápr. 30., szept. 11, 1840 szept. 14).
Schiller Fridrik, Fiesko, szomj. öt felv. Buda, 1843. (Szinmûtár IV. 50. Elõször Budán 1836. aug. 27., Pesten 1839. aug. 27.).
Bayard és Théaulon, Agg szinész és leánya, Both szerint ford. Buda, 1843. (Szinmûtár IV. 53.).
Schneider L., Az ikrek, vígj. négy felv., ford. Buda, 1843. (Szinmûtár IV. 56. Elõször 1840 máj. 4.).
St. Roche. Palzownõ után németbõl ford. Pest, 1843. Négy kötet (Külföldi regénytár III–VII.).
Soroksári János, tüneményes vígj. két felv. énekkel és tánczczal (elõadták Budán 1835. okt. 22.; Ism. Honmûvész 87. sz.);
Véletlen találkozás, vígj. egy felv., Lotz után ford.;
Mazeppa, dráma öt felv. Slovaczky Gyula után ford. (elõször a nemzeti szinházban 1847. decz. 13. Ism. P. Divatlap 1847. 51., 52. sz,):
Mária Magdolna, szinmû, Hebbel után ford. (elõadatott Pesten 1848. aug. 15., a három utóbbinak kézirata a budapesti nemzeti szinház könyvtárában van).

[szerkesztés] Művei

Egyesüljünk, vígj. négy felv. Buda, 1839. (Szinmûtár I. 4.).

Kéziratban:

Argyrus királyfi, tüneményes életkép négy rámában, elõrajzzal és utóábrázolattal. Buda, 1840. (Kézirata 1839. censurai példány a m. n. múzeumban N. I. vígjátékai közt Rontó Pál cz.).
Az életuntak, vígjáték öt felv. Buda, 1840. (Eredeti játékszín 10.).
Beszélyek. Bpest, 1843. Három kötet. (Nagy Ignácz munkái I–III.).
Tisztujítás, vígj. négy felv. Bpest, 1843. (Eredeti Játékszin 11. 1842-ben a m. tudom. akadémia által száz aranynyal [Teleki-díj] jutalmaztatott. Elõször adták Pesten a nemzeti szinházban 1843. aug. 5., 12-szer aug 29-ig, 1849 febr. 26-ig, azután 1882 aug. 17. Ujabb kiadása: Bpest, 1878. Olcsó Könyvtár 44. Kézirata censurai példány a m. n. múzeumban).
Torzképek. Bpest, 1844. Négy kötet. (Nagy Ignácz munkái IV–VII. Négy czímképpel és rajzolt borítékokkal. I., II. rész 2. kiadás. Bpest, 1845. Megjelenésükkor 1844-ben már 2000 példányban terjedtek el).
Magyar titkok. Bpest, 1844–45. Tizenkét füzetben, 12 kõnyom. képpel és rajzolt borítékokkal. (Ismertette a Pesti Divatlap 1845. II. 12. szám).
Bors és paprika. Összeszitálta és kitálalta Gyömbéry Darázs Jónás. Négy tál. Bpest, 1845. Négy tál. Négy kötet. (Adomák).
Hajdan és most. Budapest, 1845. Két kötet. (Nagy Ignácz munkái VIII., IX. Beszélyek. Ism. Irodalmi Õr 1845. 1., 2. sz.).
Menny és pokol. Pest, 1846. Három füzet. (Rajzolt szines borítékokkal. Ism. P. Divatlap 1845. II. 29., 30. sz.).
Szúnyogok. Pest, 1848.
Nagy Ignácz vígjátékai. Bpest, 1852. (Egyesüljünk! Vígj. három felv., elõjátékkal, Sobri, vígj. egy felv., Rontó Pál, tüneményes életkép négy rámában, Vendégszerep, vígj. egy felv., Életuntak, vígj. öt felv., Vetélytárs; vígj. egy felv., Tisztújítás, vígj. négy felv., Ármány és szerelem, vagy vadaskerti zendülés, farsangi tréfa egy felv.).
Mátrai rabló, dr. három felv. (Elõször elõadatott Budán 1835. júl. 11., többször nem került szinre. Ism. Honmûvész 58. sz.);
Vasorrú bába, tünem. vigj. három felvon., zenéje Faller Miklóstól (késõbb Árgyrus királyfi czímmel);

Szerkesztette a Szinmûtárt Budán 1839–43-ig, melybõl négy kötetben 56 füzet jelent meg 56 színmûvel; a Külföldi Regénytárt Pesten 1843–44-ig 23 kötetben; az Uj Külföldi Regénytárt 1844–46-ig Pesten tíz kötetben és a Hölgyfutárt 1849 nov. 15-tõl haláláig. (Tóth Kálmánnak Huszár család cz. költeménye közléseért 1850. aug. három havi börtönre ítéltetett, de egy hét mulva szabadon bocsátották és lapja ismét megjelent szept. 13.).