Nagy-Lengyelország
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nagy-Lengyelország (lengyelül: Wielkopolska, németül: Großpolen, latinul: Polonia Maior) Lengyelország történelmi régiója a mai ország középső-nyugati területén. A mai Nagy-Lengyelország területén helyezkedett el a IX-X. században a polánok törzse.
[szerkesztés] Az országrész neve
Wielkopolska volt a kora középkori lengyel állam magja, gyakran mondják, hogy "a lengyel állam bölcsője" és abban az időben gyakran egyszerűen Lengyelországnak hívták (latinul: Poloniának). Nagy-Lengyelország neve először a "Polonia Maior" latin alakban jelent meg 1257-ben, lengyelül ("w Wielkej Polszcze") 1449-ben. A terület nevét lehet úgy is értelmezni, hogy Ó-Lengyelország, eltérően új Lengyelországtól, vagyis Kis-Lengyelországtól (lengyelül: Małopolska; latinul: Polonia Minor), mely Lengyelország déli területeit jelöli Krakkó fővárossal.
[szerkesztés] Földrajzi helyzete
Nagy-Lengyelországhoz tartozik a Warta folyó és mellékfolyói árterületének nagy része, többek között a Noteć folyóé is. Két nagy területrészre oszlik. Északon tóvidék terül el a jégkorszak alatt kialakult tavakkal és dombokkal. A déli rész síkság.
Adminisztratív szempontból a történelmi régió a Nagy-Lengyelországi Vajdaságot és a Lubuszi, Kujávia-Pomerániai, valamint a Łodzi Vajdaság egyes részeit tartalmazza.
[szerkesztés] Fontosabb városok
(népesség 2003-ban)
- Poznań (581 200)
- Kalisz (106 500)
- Konin (83 600)
- Piła (76 800)
- Ostrow Wielkopolski (74 500)
- Gniezno (71 600)
- Leszno (63 500)
- Srem (31 000)
- pl:TurekwTurek (30 700)
- Krotoszyn (29 100)
- Września (28 900)
- Swarzedz (28 200)
- Jarocin (26 000)
- Koscian (24 500)
- Wągrowiec (24 500)
- Kolo (24 300)
- Lubon (23 800)
- Sroda Wielkopolska (22 200)
- Rawicz (21 700)
- Gostyn (20 800)
- Chodzież (20 500)
Based on work by 