Mihai Eminescu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mihai Eminescu

Mihai Eminescu (1850. január 15. - 1889. június 15.), eredeti nevén Mihail Eminovici, a legismertebb román költő.

[szerkesztés] Élete és munkássága

Mihai Eminescu Botoşaniban született: szüleinek tizenegy gyermeke közül ő volt a hetedik. Apja Gheorghe Eminovici, Moldova északi részéből származott mint román parasztok gyereke, anyja Raluca Eminovici, született Juraşcu.

Eminescu gyerekkorát Botoşaniban és Ipoteştiben tölti, a szülői házban és a környékén, teljes szabadságban és emberek iránt érzett barátságban, és a természet iránt érzett szeretettel. Ezeket az időket idézi fel nosztalgikusan verseiben. (Fiind băiet păduri cutreieram vagy O, rămâi versekben).

1858 és 1866 között Csernovicban kezdi tanulmányait. Itt járja ki az első négy osztályt és az ott tanuló 82 diák közül tanulmányi eredményei alapján az ötödik helyen állt. Ez után két évet járt gimnáziumba.

1863-ban abbahagyta az iskolát, amelyet 1865-ben újra folytatott 1866-ig. Időközben több hivatalban alkalmazottként dolgozik, Botoşani-ban a törvényszéken és a városházán.

1866-ban kezdődött irodalmi pályája. Januárban meghalt a román irodalom tanára Aron Pumnul. Emlékére a diákjai egy füzetet adtak ki, Lăcrămioarele învăţăceilor gimnazişti (Gimnazista tanulók könnyecskéi), ebben jelenik meg Eminescu La mormântul lui Aron Pumnul (Aron Pumnul sírjánál) című verse, amelyet M. Eminoviciu névvel ír alá.

Budapesten Iosif Vulcan Familia című folyóiratában debütált De-aş avea című versével. Iosif Vulcan változtatta meg a nevét Mihai Eminescura. Ugyebben az évben másik öt verse is megjelent a „Familia” című folyóiratban.

1866 és 1869 között a Csernovic – Balázsfalva – Nagyszeben – Gyurgyevó – Bukarest utat járta rendszeresen. Súgó és szövegmásoló volt Iorgu Caragiale színtársulatában, majd Mihai Pascaly titkára és ennek az ajánlásával a Teatrul Naţional (Nemzeti Szinház), súgója és szövegmásolója lett, itt ismerkedett meg Ion Luca Caragialeval. Eközben folyamatosan publikált a Familia folyóiratban; verseket és drámákat ír.

1869 és 1872 között egyetemista volt Bécsben a filozófia és jogi egyetemen. Itt barátkozott össze Ioan Slavici-al és Veronica Micle-val. Elkezdte közreműködését a Convorbiri literare-ban. Újságíróként a budapesti Albina újságban jelentkezett először, ekkortájt betegedett meg.

1872 és 1874 között Berlinben tanult a Junimea ösztöndíja segítségével. Filozófiából szeretett volna doktorátust szerezni, de végül nem jelent meg a vizsgákon.

Visszatérve Romániába Jászvásárban élt 1874-1877 között. A Központi Könyvtár igazgatójaként és tanáraként dolgozott. Szerkesztette a Curierul de Iaşi című újságot. Továbbra is publikált a Convorbiri literare-ban. Barátságot kötött Ion Creangă-val. Súlyos anyagi gondokkal küzdött; a családjában tragédiák sorozata vette kezdetét: meghalt több testvére és az édesanyja. Később szerelmes lett Veronica Micleba.

1877-ben Bukarestbe költözött, és itt is maradt 1883-ig. Szerkesztőként dolgozott a Timpul újságnál, majd 1880-ben főszerkesztő lett. Ekkortájt születnek olyan ismert verssorozatai, mint a Scrisorile (Levelek) és a Luceafărul (Esthajnalcsillag).

1883. júniusában nagyon megbetegedett és Bécsbe utazott. Itt jelent meg az egyetlen, még a költő életében kiadott verseskötete Versek címen.

1883 és 1889 között sokat betegeskedett és nem nagyon írt.

1889 június 15-én éjjel 3-kor meghalt. Koporsóját diákjai a vállukra emelve vitték a temetőig.