MiG–19

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

MiG–19
MiG–19 a Szolnoki Repülőmúzeumban
Műszaki adatok
NATO-kód	Farmer
Funkció	vadászrepülőgép
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1953. szeptember 18.
Szolgálatba állítás	1955. március
Gyártási darabszám	8 500
Méretek
Hossz	12,50 m
Fesztáv	9,20 m
Magasság	3,90 m
Szárnyfelület	25,00 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	5447 kg
Tüzelőanyag mennyisége	1 800 kg
Maximális felszállótömeg	7560 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Tumanszkij RD-9B utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	2×31,9 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Maximális sebesség	1455 km/h
Hatósugár	685 km
Hatótávolság	2200 km
Legnagyobb repülési magasság	17 500 m
Emelkedőképesség	180 m/s
Szárny felületi terhelése	302,4 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány	0,86
Fegyverzet
Beépített gépfegyver	3 db Nugyelman-Rihtyer NR-30 gépágyú, egyenként 70 db lőszerrel a szárnytőbe épített, 55 db a törzsbe épített gépágyúnál

A MiG–19-es (NATO-kódja: Farmer) a Szovjetunió első szuperszonikus vadászrepülőgépe, fejlesztése az ötvenes években zajlott, a típus a MiG–17-esen alapult. A gép prototípusa 1953 szeptemberében emelkedett a magasba, a sorozatgyártás pedig 1955-ben indult be. A típusból a több mint 10 000 db épült, különböző változatokban. A gépet a Szovjetunión kívül gyártotta Lengyelország, Csehszlovákia, valamint Kína is J-6/F-6 típusnéven a kilencvenes évek közepéig 2000 példányt állított elő.

[szerkesztés] Története

A gép szolgálatban állt a Varsói Szerződés légierőiben, Magyarországon is, alkalmazta Kína (J-6), Észak-Vietnam, Irak, Kuba, Észak-Korea (J-6), Pakisztán (J-6), Egyiptom, Albánia, Burma (J-6), Kambodzsa (J-6), Szudán, Tanzánia, Zambia és Banglades (J-6) légiereje is.

A Szovjetunió a hatvanas években cserélte le MiG-21-esekkel MiG-19 típusú gépeit, ám sok ország később is hadrendben tartotta.

[szerkesztés] A J-6/F-6 vadászgép

Kína 1958-ban kezdte el gyártani a MiG-19-es kínai változatát, a gyártás még a kilencvenes évek közepén is folyt, jóllehet akkorra gép már igen elavultnak számított.

[szerkesztés] A repülgép háborúkban

A MiG-19-es több hadszínteret is megjárt. Az egyiptomi légierő szolgálatában megjárta a Közel-Kelet konfliktusait, a Pakisztán és India közötti konfliktuskban is harcolt. A legeredményesebbnek a Vietnami háborúban bizonyult. Kínai, Vietkong pilóták több légigyőlmet is arattak a típussal, jóllehet jókora hátrányban voltak az amerikai, jóval modernebb F-4 Phantom II típusú gépeivel szemben. Ennek oka abban kereshető, hogy fordulóharcban több esélye volt, jó manőverezhetségének hála.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz MiG–19 témájú médiaállományokat.

Első generációs harci repülőgépek \| Második generációs harci repülőgépek \| Harmadik generációs harci repülőgépek
F–4 Phantom II \| F–5 Tiger II \| F–8 Crusader \| F–101 Voodoo \| F–102 Delta Dagger \| F–104 Starfighter \| F–105 Thunderchief \| F–106 Delta Dart \| Jak–28 \| J–8 \| J 35 Draken Ligthning \| MiG–19 \| MiG–21 \| MiG–25 \| Mirage III \| Szu–7 \| Szu–9 \| Szu–11 \| Szu–15 \| Tu–128