Metakommunikáció
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Metakommunikációnak nevezik a kommunikációs folyamatban a nem verbális jelek használatát. Ezek:
- Vokális jelek
- Tekintet
- Mimika
- Emblémák (ruha, haj, díszek)
- Kronémika (az interakció időviszonya)
- Proxémia (távolságtartás)
- Mozgásos kommunikáció: Gesztus, testtartás, térközszabályozás
Megjegyzendő, hogy a terminológia zavaros. A metanyelven a nyelvészek nem is olyan régen még a nyelvi leírás nyelvét értették (nyelvet leíró nyelv). A görög "meta" előtag általában a valamin túl/kívül/felül stb. levő dolgokra vonatkozik.
A zavar nagyjából az alábbiakból adódik:
A kommunikációnak számos eszköze van, ezek egyike a verbális nyelv. A siketek viszont nem használják. Aztán vannak a fentiek is, pl. a mimika stb., ezeket meg a vakok nem használják.
Ezek tehát nem metakommunikációs, hanem kommunikációs eszközök. Az állatok is kommunikálnak, és az állati kommunikáció is ugyanazt az eszköztárat veszi igénybe, mint az emberi, csak éppen, mivel minden kommunikáló állatnak mások az a képességei, igényei, motivációja, célja stb., más tételeket válogat ki belőle.
Based on work by 