Martilapu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Martilapu

Rendszertan

Ország:	Plantae
Törzs:	Magnoliophyta
Osztály:	Magnoliopsida
Rend:	Asterales
Család:	Asteraceae
Nemzetség:	Tussilago
Faj:	T. farfara

Binominális név

Tussilago farfara

A martilapu (Tussilago farfara) fészkes virágzatú, tavasszal sárgán virító, nagy levelű gyógynövény. A légzőszervi betegségek elsőrangú gyógynövénye.

Tartalomjegyzék

1 Élőhelye
2 Alkalmazása
- 2.1 Belsőleg
- 2.2 Külsőleg
3 Martilapu a kultúrában
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élőhelye

A lúgos agyagos, kavicsos, törmelékes talajt kedveli. Vízpartok, nedves rétek, árokpartok évelő növénye. A hegyekben is előfordul.

[szerkesztés] Alkalmazása

[szerkesztés] Belsőleg

A martilapu levél (farfarae folium) forrázata belsőleg befedi és védi a gyulladt nyálkahártyát (bevonószer), csökkenti a köhögési ingert. Légúti gyulladásoknál a hígabb váladékot fellazítja, megkönnyíti a köhögést.

Kis mennyiségben rákkeltő Pirrolizidin alkaloidot tartalmaz, ami miatt májkárosító hatású lehet. Napi dózisa 4-6 g; ebből hideg vagy langyos vizes áztatással készítsünk kivonatot. Egy hónapnál tovább ne alkalmazzuk folyamatosan. Terhesek, szoptatós anyák nem fogyaszthatják.

[szerkesztés] Külsőleg

Fejfájás ellen, duzzadt lábra a kifejlett leveleket a bolyhos oldalával borítható a kezelendő területre, gyakran érdemes cserélni. Külső gyulladásokra, fekélyekre az összezúzott levelek, vagy erős főzetük használható.

[szerkesztés] Martilapu a kultúrában

Népies nevei: Farkastalpfű, kereklapu, körömfű, körömlapu, lóköröműfű, lókörmű szattyán, lókörmű szattyu, lókörömfű, mostohalapu, partilapu, podbál, szamárköröm, szamárlapu, szattyú, tyúkvirág, vajkapu.

A martilapu latin neve Tussilago farfara körülbelül annyit jelent hogy "köhögést elűző".

A népi gyógyászatban a levelét pipába tömve füstölését javasolják az asztmásoknak görcsös köhögés ellen. Ezt a módszert már az ókori görögök is is ismerték, Hippokratész is javasolta.