Luna–2
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Luna–2 volt a szovjet Luna-program második, Hold fele indított űrszondája. Az első űrszonda lett volna, amely leszáll a Hold felszínére, de becsapódott a Mare Serenitatis környékén. 1959. szeptember 12-én indították Bajkonurból. Szeptember 13-án a szonda nitrogén gázt engedett ki az világűrbe, amelyet a Földről is megfigyeltek. Szeptember 14-én, 39.5 órás repülés után a Luna–2 rádiójelzései hirtelen megszüntek, amely arra utalt, hogy becsapódott a Holdba. A becsapódási pontot a Palus Putredinus régióban nagyjából a 0° hosszúsági és 29.1° északi szélességi pontra becsülték.
A Luna–2 időbeli változásokat talált az elektronfluxusban és az energia spektrumban a földi külső sugárzási övezeten belül. A Holdnál nem talált sugárzási övezetet, sem jelentős mágneses teret. A Luna–2-t három komponensű magnetométerrel látták el, hasonlóan mint a Luna–1-et. A mérési eredmények a földi sugárzási övezetekben hasonlóak voltak a Luna–1-ével. Becsapódásnál a holdi mágneses tér erősségének felső értékét a felszínen 100 gammára becsülte.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Adatok
- Tömeg: 390.2 kg;
Based on work by 