Ludbreg
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ludbreg város a mai Horvátországban Varasd megyében.
[szerkesztés] Fekvése
Varasdtól 25 km-re délkeletre a Varasd-Kapronca út mellett a Bednje patak partján fekszik. Közigazgatásilag Apatija, Bolfan, Čukovec, Globočec Ludbreški, Hrastovsko, Kućan Ludbreški, Segovina, Selnik, Sigetec, Ludbreški Slokovec és Vinogradi Ludbreški települések tartoznak hozzá.
[szerkesztés] Története
Ludbreg Horvátország legrégibb városainak egyike. Területén a rómaiak Kr. u. 6. és 9. között Iovia néven várost létesítettek, ahova a légiók kiszolgált katonáit telepítették le. A település valószínűleg már a 4. században püspökség székhelye volt. A rómaiakat elsöpörte a népvándorlás és a 6. században szlávok érkeztek e vidékre. A későbbi település magját mindazonáltal a római város maradványai képezték. A középkori települést először IV. Béla idejében 1244-ben említik. Egykori várát a Péc nembeli Péter építtette a 13. század második felében. A 14. században a Lugbregi család birtokaként jelentős településsé vált. Plébániatemploma 1410-ben épült fel, az ősi római bazilika alapjain, később többször átépítették. A fejlődést a török terjeszkedés gátolta meg. Az 1532. évi török hadjárat során több száz környékbeli falu elpusztult, Ludbreg azonban megmenekült. A megmenekülést a Szent Vér csodájának tulajdonítják. 1411-ben ugyanis mise közben a kehelyben a bor Krisztus vérévé változott. A pap ijedtében ritka relikviát az oltár mögé falaztatta be és a rejtekhelyet csak halála előtt árulta el. Az eseményt 1513-ban X. Leó pápa bullájában csodának ismerte el és a település ettől kezdve búcsújáróhely lett. Ennek a csodának tulajdonították a csodás megmenekülést is. Ludbregnek 1635-től az Erdődyek lettek birtokosai, ebben az időszakban épültek a település ma is látható műemlékei. Később a Batthyányak birtoka lett. 1910-ben 1724 lakosából 1617 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Belovár-Körös vármegye Kaproncai járásához tartozott. Ma a városnak 3327, a hozzá tartozó településekkel együtt 8667 lakosa van.
Based on work by 