Liberalizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A liberalizmus a XVII.-XVIII. században kialakuló, a 19. század politikai eseményeit meghatározó - s napjainkban is ható - eszmerendszer a polgári gazdaság ismeretén, ennek követelményein alapuló, illetve a polgári utópiák megvalósításának kísérleti és tapasztalati eredményeit összegzõ nézetek összessége.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzői, céljai
Bár nem tekinthetõ tételes rendszernek, általános jellemzõi, pontosabban céljai a következők:
A nemzetközi liberalizmus azt hangsúlyozza, hogy a morális elvek, szabályok alakítják az államok, politikusok magatartását
- önkorlátozás
- mérsékletesség
- kompromisszumkészség
- De jure rend: a nemzetközi életet nemzetközi intézmények és jogi normák szabályozzák
- Az értelem haladásában bízva az egyéni szabadság megvalósítása a cél.
- Ezt biztosítja egy olyan alkotmányos állam, amely alaptörvényre épül és hatalommegosztással mûködik, amely mint jogállam védelmezi a polgárait és lemond a polgárai életébe való beleszólásról.
- Az államot komponenseire, összetevőire lehet redukálni (elnök, kancellár), az állam nem egységes hanem pusztán hatalmi tényezők összessége
- a politika alkuk, kompromisszumok, alkalmazkodás eredménye ( ez nem optimális, mivel így az államérdek nem érvényesülhet)
[szerkesztés] Változatai
[szerkesztés] Klasszikus liberalizmus
Nézetrendszere szerint az embereket egyenlõ polgári, de nem egyenlõ politikai jogok illetik, a választójog tulajdonhoz vagy mûveltséghez kötött, a gazdaságnak a laissez faire elve szerint kell mûködnie, míg a piacnak szabadnak, mindenféle intervenciótól mentesnek kell lennie.
[szerkesztés] Demokratikus liberalizmus
A demokratikus és a liberális (lásd fentebb) felfogás egyeztetése - az általános és titkos választójog megadásával a tömeget beemelve a politikába.
[szerkesztés] Szociálliberalizmus
Nézetrendszere szerint a cél a jóléti állam és a gazdasági biztonság megteremtése. Ennek érdekében társadalmi és gazdasági reformok szükségesek, elsősorban állami beavatkozás (intervenció) formájában.
[szerkesztés] Neoliberalizmus
Az 1990-es években kapott lendületet, a realista elméletekhez közeledett
- fontosak a nem állami szereplők, de az állami szereplőknek vannak alávetve, az állam segíti őket (a realizmus irányába tesz lépést)
- a nemzetközi rendszer fejlődésének alapfeltétele a struktúra (felépítés)
- globális és regionális szinten folytatódnak a nemzetközi kooperációk, nem államok között, viszont...
- államok között is lehet kooperáció a strukturált anarchia feltételei között
- jellemzője a morális, normatív, intézményi beállítottság, kollektív szerep, kollektív problémamegoldás
- belpolitika központú (szemben a realizmussal, mely külpolitikai irányultságú)
- a nemzetközi intézmények korlátozzák az állam hatalmát ezért kell a kooperáció, a globális lojalitás
- nézetei szerint létezhet olyan irányítása a nemzetközi ügyeknek, ahol az állam szerepe visszaszorul (governance without state)
- az állam irányító szerepét a nemzetközi szereplők veszik át, az állam megosztja szuverenitását a nemzetközi szervezetekkel
1990 után az internacionalizmust is beépítette magába, eszerint
- a nemzetközi béke és biztonság szavatolásának legfőbb feltétele a demokratikus intézmények elterjedése, jogállam, parlament megléte (demokratikus béke elmélete)
- a demokratikus államok egymás ellen nem folytatnak háborút.
Based on work by 