Leontinoi Gorgiász
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Gorgiasz (Leontinoi, Szicília, Kr. e. 485 körül - Athén, Kr. e. 380): görög rétor, filozófus.
A hagyomány szerint a filozófiában Empedoklész, a retorikában Korax és Teisziász tanítványa, Iszokratész mestere. Kr. e. 427-ben szülővárosa küldöttségét vezette Athénbe. Tevékenységét főképp három témakörben fejtette ki: a természetfilozófián belül a látásról és a színekről vallott nézeteit felől Platón tájékoztat „Menón” című művében. Dialektikáját „Peri phüszeósz é peri tú mé ontosz” (A természetről avagy a nemlétezőről című írásából ismerjük. Ennek bizonyítandó állításai: a: semmi sem létezik; b: ha létezik is valami, megismerhetetlen; c: ha megismerhető is, az ismeret közölhetetlen. Az igazságnak tehát nincs semmiféle kritériuma. Retorikai tanítása ismeretelméleti nézeteiből és a szónoki mű felépítésének kérdéseiből tevődik össze. A szónok feladata szerinte, hogy a hallgatóit bármiről, akár még az igazságnak az ellenkezőjéről is meg tudja győzni. A rétor Gorgiász alakját Platón Gorgiasz című dialógusából ismerjük.
Retorikai tanítását Arisztotelész idézi „Retorika” című művében, „Hüper Palamedusz" (Palamedusz védelmében) című szónoki művének szerzősége vitatott. „Helenész enkómion” (Helené magasztalása) című beszédének hatása kimutatható Euripidész „Helené” című tragédiájában. Ismertek még az olümpiai és püthiai játékokra írott beszédei, valamint a peloponnészoszi háborúban elesett athéniek gyászbeszéde.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Based on work by 