Laczkovich Miklós
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Laczkovich Miklós (Budapest, 1948. február 21.), magyar matematikus.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Munkássága
Az ELTE elvégzése után ugyanott, az Analízis tanszéken lett oktató, több ciklusban a tanszék vezetője. 2000 óta a University College London matematika tanszékének részidős professzora. Valós függvénytannal, analízissel foglalkozik. Leghíresebb, a világsajtó által is idézett eredménye: Tarski sejtésének, a kör modern négyszögesítésének bebizonyítása: a síkban az egység területű körlap és négyzetlap véges sok darabra bontással egymásba átdarabolható (a darabok nem geometriailag értelmezhető idomok). A szokásos felbontásokkal kapcsolatban azt bizonyította, hogy ha egy P sokszöget véges sok egymáshoz hasonló háromszögre bontunk, akkor a háromszög szögeinek tangensei algebraiak a P csúcsainak koordinátái által generált test fölött. Egy további nevezetes eredménye Kemperman sejtését igazolja: ha egy f valós függvény olyan, hogy 
mindig teljesül, ha h pozitív, x pedig tetszőleges, akkor f monoton növő. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1993), rendes tagja (1998).
[szerkesztés] Kitüntetései
- Akadémiai Díj (1991)
- Ostrowski-díj (1993)
- Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1996)
- Széchenyi-díj (1998)
- Szele Tibor-emlékérem (2006)
[szerkesztés] Könyvei
- Valós Függvénytan, egyetemi jegyzet, ELTE, Budapest, 1995.
- Conjecture and Proof, Typotex, 1998, ISBN 963754688X, Mathematical Association of America, 2001, ISBN 0883857227
- Sejtés és bizonyítás, Typotex, 1998, ISBN 9637546898
- Analízis I., felsőoktatási tankönyv, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005 (T. Sós Verával), ISBN 9631957047
Based on work by 