Lövő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.49851° k. h. 16.78791°

**Lövő**

Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Győr-Moson-Sopron
Kistérség	Sopron–Fertődi
Rang	község
Terület	km²
Népesség
Összesen: fő (2005) Népsűrűség: fő/km²
Irányítószám	9461
Körzethívószám
Térkép é. sz. 47.49851° k. h. 16.78791°	település Mo. térképén

Lövő egy község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Kezdetek

A községháza

Az árúházi parkoló

Az általános iskola

Időszámításunk kezdete előtt 34 évvel rómaiak vetették meg a lábukat a mai Dunántúl területén, melyet ők a régi lakosságról Pannóniának neveztek el. Az utak mentén a rómaiak őrállomásokat helyeztek el. Ilyen őrállomása volt a rómaiaknak Lövőn is. (Ezen őrállomás a "Várhely" nevet kapta a későbbiekben.) Bizonyíték van arra, hogy, ha előbb nem is, de i. sz. 105-141 között, Antonius Pius római császár uralkodása idején már voltak rómaiak Lövőn. A Római Birodalom bukása után egész Pannónia "népek országútja" lett. 568-tól a Dunántúlt avarok népesítették be. Nagy Károly 5 évi kemény harc során (788-793) a Tiszáig terjesztette ki a birodalma határait. Ekkor az avarok mellett szláv törzsek éltek Nyugat-Magyarország területein. A honfoglalás idején is találkozhatunk a falu említésével: 950-ben a német krónikások "ad Lova" (magyarul: Lövő mellett) melletti csatákat említenek. Szent István idején Lövő határvédő szerepe megmaradt. Lövő lehetett az őrök állandó szállása, a magaslaton fekvő Fel-Lövőn pedig az őrállomásuk, ahonnét az utakat figyelhették. A tatárjárás a falu történetében hatalmas fordulópont volt. Óriási pusztítást okoztak a tatárok, a falu lakossága elmenekült. Lövő, mint őrállomás ezután megszűnik. IV. Béla a tatárjárást követően bajor telepesekkel töltötte fel a térséget. Ekkor Lövőt Schützennek nevezték, míg más források alapján a neve Geshiess is lehetett. A határnak egy részét ma is "Gurund"-nak nevezik, a német Grund szóból adódóan. A következő emlékünk 1317-ből való. Károly Róbert oklevelet ad ki Lövő kiváltságainak (hegyvám-mentesség, dézsmajog) igazolására.

[szerkesztés] Földesurai

Lövő a XIV. századtól földesúri fennhatóság alá kerül:

Baksafi Ábrahám (...-1317-ig)
Héderváry Dezső (1317-1327)
Héderváry Sándor (1327-1389?)
Kanizsai László (1387-1434)
Kanizsai Miklós (1434-1472)
Kanizsai György (1472-1508)
Kanizsai László (1508-?)
Kanizsai Ferenc (?-1532)
Nádasdy Tamás (1536-1562)
Nádasdy Ferenc (1562-1620)
Nádasdy Pál (1620-1633)
Nádasdy II.Ferenc (1633-1671)
A királyi kincstár volt Lövő földesúri jogának a birtoklója a Wesselényi-féle összeesküvés után. (1671-1677)

Ezután bérbe került a terület amelynek a következő zálogos urai voltak:
Gróf Draskovich Miklós (1677-1678)
Széchenyi György, prímás (1678-1695)
Széchenyi György, uraság (1695-1732)
Széchenyi Zsigmond (1732-1738)

A fennmaradó időben családi perek miatt nem tisztázott Lövő földesurának személye.
Széchenyi László (1741-1760)
Széchenyi Antal (1760-1767)

A fennmaradó időben gróf Forgách János, Széchenyi Antal sógora igazgatta a birtokot.
Széchenyi Ferenc (1774-1814)
Széchenyi Pál (1814-1864)
Széchenyi Kálmán (1864-1871)
Kisfaludy Sándor volt az utolsó lövői földesúr, de a lakosok megvették a jogokat tőle 1871 táján.

[szerkesztés] Más események

1454-1514 között Lövő mezővárosi rangra emelkedett, azelőtt "posessio", azaz falu volt. Lövő régi pecsétje is a XV. századra vall. A pecséten található írás a következő: S.(igillum) Commune oppidi Leoveo. Azaz: Lövő mezőváros közönséges pecsétje.
1532-ben a vonuló török sereg hatalmas pusztítást okozott a faluban.
A XVII. század közepén a törököt kiűző katonák okoztak hatalmas pusztítást Lövőn.
1664-ből, illetve 1683-as nagy tűzvészről vannak feljegyzések.
Lövőnek a Rákóczi-szabadságharc idejéből is van emléke:
- 1705. Lövő és Völcsej között a kurucok vereséget mértek a német erőkre.
- 1711. A háborúk állandó kísérője a pestis nem kímélte Lövőt sem. Az áldozatok száma kb. 100 főre tehető. (A lakosság száma ekkor 400 volt.)
1848. Lövőt horvátok támadták meg. A lövői katonák a környék faluinak férfi embereivel egyetemben alkották a soproni nemzetőrség 2-ik zászlóaljának 14-ik századát.
A Bach-korszaknak 2 nagy eredménye is volt Lövőn:
- 1851. április 1-jén a postahivatal működésbe lépett.
- Zsandárállomás megszervezése Lövőn.
1865. szeptember 20. A "Déli vasut" megindulása. Lövő a Sopron–Kanizsa útvonalon, mint állomás szerepelt. A vasút jelentős gazdasági növekedést hozott a falunak.
1873. A legnagyobb tűzvész Lövő történelme során.
1914-1918. Az I. világháborúban 250 lövői katona vesz részt, amelyből 70-en nem tértek haza, közülük 55 ember biztosan elhunyt...
1924. Dr. Horváth Ferenc megalapította a helyi "késgyárat".