Lébény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.73600° k. h. 17.39036°

**Lébény**

Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Győr-Moson-Sopron
Kistérség	Mosonmagyaróvári
Rang	nagyközség
Terület	81,36 km²
Népesség
Összesen: 3146 fő (2001) Népsűrűség: 38,67 fő/km²
Irányítószám	9155
Körzethívószám	96
Térkép é. sz. 47.73600° k. h. 17.39036°	település Mo. térképén

Lébény nagyközség Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Lébény a Hanság és a Mosoni-síkság határán fekszik, Győrtől 26 kilométerre, a 10-es út és az M1-es autópálya mellett.

[szerkesztés] Története

Már 1208-ban említették a települést, nevét akkor Libin-nek írták. Lébény területe az őskortól kezdve folyamatosan lakott hely volt. Az újabb kőkortól a bronz- és vaskoron keresztül követhetjük itt az ember nyomait. A késői vaskorban itt élt kelták lakóházmaradványait is feltárták az ásatások során.

Időszámításunk szerint 9-ben Tiberius, a későbbi császár meghódította Pannóniát, s a mai Lébény területén katonai tábort és polgári települést létesített. A rómaiakat felváltó hunok után keleti gótok, majd longobárdok éltek a vidéken, őket a VI. század második felében az avarok követték.

Ezt a kereszténnyé lett avar népességet, s az idők folyamán közéjük szivárgott kisszámú

szlávot találták itt honfoglaló őseink a IX.-X. század fordulóján. Az ismételt ásatások során feltárt régészeti leletek egyértelműen bizonyítják, hogy a környék, s maga Lébény is, a honfoglalás idején is lakott hely, nem is jelentéktelen település volt.

A falu története elválaszthatatlanul összefonódik az itteni Benedek-rendi apátsági templom történetével. A templom első okleveles említése 1199-ből való, amikor a birtokot Imre király visszaadta Saul kalocsai érsek Poth és Chepán nevű testvéreinek. A már meglévő monostor birtokjogát az 1208-as keltezésű oklevél erősíti meg.

A Győr nemzetségbeli testvérek végrendeletileg a Benedek-rendi szerzetesekre hagyják a monostort, és a Szent Jakab apostol tiszteletére épített kéttornyos, háromhajós, háromapszisos nemzetségi templomot.A szláv névadás szerint Lybin (Lebenj)-nek nevezett falut a tatárok pusztították el 1242-ben, de a templomot nem tudták bevenni. 1271-ben a cseh Ottokár király hadai pusztítása nyomán csak a templom és az apátsági épület maradt meg. A falu az apátsági birtokkal együtt ezután az óvári várbirtok urainak kezébe került, majd 1478-ban Mátyás király visszaadta a birtokot a Benedek-rendieknek. A falu ekkor már heti vásárhely.

1529-ben a Bécs ellen vonuló török csapatok felgyújtották a templomot, amelynek kőboltozata beomlott. A romos templomot, és monostort a bencések elhagyták és biztonságos helyet keresve a győrszentmártoni apátságba vonultak.

1631-ben egy végrendeletnek köszönhetően a templom, a monostor a jezsuiták tulajdonába került, akik felújították a romos épületeteket. 1683-ban a törökök feldúlták a kolostort és felégették a falut, amelyet újra a jezsuiták újítottak meg. Időközben a község lakosságát súlyos pestisjárvány tizedelte.

1805-ben kilenc francia huszár jelent meg Lébényben, és az 1809-es kismegyeri csatát követően 170 francia eltartásáról kellett gondoskodnia a lakosságnak.

1836-ban a jobbágysors zendüléshez vezetett, eredménytelenül, hiszen a hatóságok az elégedetlenkedőket börtönbüntetésre ítélték.

1841-ben tűzvész emésztette a községet, leégett 96 ház a hozzátartozó melléképületekkel, istállókkal együtt. Nagy károkat szenvedtek a középületek, a két iskola és a két (római katolikus Szent Jakab és az evangélikus) templom is.

1848-49-es szabadságharcban 160 férfi harcolt, az otthon maradottakat kolera tizedelte.

Az 1850-es években Sina János itt hozta létre a Magyar Királyság első cukorgyárát, amely a századfordulóig üzemelt.

A századfordulón nagy fellendülés jellemzi Lébényt, előrelépés történt a szántóföldi növénytermesztésben, később minőségi állattenyésztés vette kezdetét. A fellendülést az I. világháború szakította meg, amely sok anyagi és emberi áldozatot követelt a falutól: 300 fiatal frontszolgálatos közül 170-en veszítették életüket a harcmezőkön A két világháború közti időszakban a lébényi parasztságot a 2600 holdas Wenckheim-birtok fojtogatta, az uradalom azonban az 1929-es gazdasági világválságot követően eladósodott.

A második világháború a település számára is súlyos veszteségeket okozott, 1944 nyarán 10 zsidó családot hurcoltak el, a háborúban elesettek száma 129 fő. A front áthaladását követően megalakult Földosztó Bizottság és Wenckheim Pál földbirtokát 480 család között osztották szét.

Államigazgatásilag Lébény önállóan működött 1973-ig, amikor egyesült Mosonszentmiklóssal, és a Lébénymiklós nevet vette fel, majd 1979-ben Mecsér is csatlakozott társközségként. Mosonszentmiklós 1988. december 31-én,Mecsér az 1990-es önkormányzati választások után vált külön.

1963-ban, majd 1966-ban felépült a gimnázium épülete is, az oktatás 1977-ig működött.

Lébény újra önálló nagyközségként működik, önálló óvodát, iskolát üzemeltet