Lábatlan gyík
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Lábatlan gyík | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Anguis fragilis Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||||
|
|
A lábatlan gyík vagy törékeny gyík (Anguis fragilis) egy, a nevének megfelelően végtagokkal nem rendelkező, így első pillantásra inkább kígyónak, mintsem gyíknak tűnő állatfaj. A népnyelv egyes vidékeken kuszma névvel illeti.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
Alapvetően európai elterjedésű faj, bár a Kis-Ázsia északi partvidékén, a Kaukázusban és Iránban is megtalálható. Európában a legészakabbi területekről, a Pireneusi-félsziget déli vidékeiről, a Krímből és Írországból hiányzik.
Két alfaja ismert:
- Anguis fragilis fragilis (Linnaeus, 1758) – Nyugat- és Közép-Európa
- Anguis fragilis colchicus (Nordmann, 1840) – Délkelet-Európa, Közel-Kelet
Elsősorban dús aljnövényzetű erdők lakója, így főleg domb- és hegyvidékeken találkozhatunk vele, de síkvidéki erdőségekben is megtelepedik.
[szerkesztés] Megjelenés
A lábak hiányától eltekintve a lábatlan gyík számos jellemzője alapján megkülönböztethető a kígyóktól: farka tompa, lekerekített, feje gyíkszerűen magas és kicsi, szemhéjai pedig csukhatóak. Maximum 45 centiméteresre nő meg. Hátának csillogó, sima pikkelyei a barna különféle árnyalataiban pompáznak, oldala hasonló színű, de világosabb. Hasa feketébe hajló, palaszürkés. A háton sokszor sötétebb gerincvonal fedezhető fel, és a két szemzugból is gyakran hasonló csík indul az hát és az oldal találkozásánál. Az Anguis fragilis colchicus alfaj hátát égszínkék pettyek díszítik.
[szerkesztés] Életmód
A lábatlan gyíkok alapvetően rejtőzködő természetű állatok, főleg este és esős időben aktívak, és akkor is az aljnövényzet rejtekén tevékenykednek. Látásuk gyenge, mozgásuk pedig lassú, úgyhogy legfőképpen nyelvöltögetéssel lokalizált prédájuk is könnyen elfogható állatokból kerül ki: elsősorban földigilisztákat és meztelen csigákat fogyasztanak. Védekezésként képes farkát ledobni, és később újat növeszteni helyette.
Október közepén beássák magukat a talajba, nem ritkán fajtársaikkal vagy más fajokkal közösen. A telelésből április közepén bújnak elő.
[szerkesztés] Szaporodás
A párzásra röviddel a tavaszi aktivizálódás után, április-május fordulóján kerül sor. A tojások az anyaállat testében fejlődnek ki, így augusztus-szeptemberben álelevenszülésre kerül sor. A vékony burokból azonnal kikelő kis lábatlan gyíkok mintegy 10 centiméteres hosszúak, sokuk elpusztul az első évben. Az ivarérettséget hároméves korukra érik el.
[szerkesztés] Védettség
Rejtőzködő faj lévén nem veszélyeztetett, bár gyakran emberi pusztítás áldozatául esik, mint „kígyó”. Számos természetes ellensége van, többek között az egerészölyv, a sün és a vaddisznó. Magyarországon, ahol mindkét alfaja előfordul, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a lábatlan gyík is védett. Eszmei értékét 10 000 forintban szabták meg.
Based on work by 