User:Kit36/Moldovita

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

MOLDOVITA

A település: A 17/A. sz út mellett, Vama felől jövő út kereszteződésénél fekvő Vatra Moldovitei meglehetősen nagy, elterpeszkedő település. Korábban, (a Kárpátok hágóin át, Magyarország felől jövő kereskedelmi utak révén) az itt levő kolostornak árumegállítási joga volt (1409), ami csak a 16. század elején szűnt meg, amikor ezt a jogot a délebbre fekvő Cimpulung Moldovenesc vette át. A település az ács-mesterek hazája, ahol ez a foglalkozás átöröklődve napjainkban is élő. A védett kolostor-együttes a útkereszteződés közvetlen közelében áll.

A kolostoregyüttes: Moldovita kolostora az azonos nevű folyó és a Ciumirna patak találkozásánál erődszerűen rajzolódik ki környezetéből. 65x70 méteres belső udvarát vaskos tornyokkal tagolt erődfalak körítik. Régészeti kutatások szerint itt, Erdély és Moldva határán már korábban is állt erődítmény. Később, a kereskedelem és vámszedés e fontos helyén, nemcsak védelmi-, hanem gazdasági-, majd kulturális jelentőségű szerzetesi központ alakult ki.

Az első kolostor maradványai a Ciumirna patak melletti domb lankáján fedezhetők fel. A hajdani háromkaréjos szerzetesi templom itt is az erődítménnyel körített udvar középpontjában állt. Ez feltehetően a 15. század első éveiben, Alexandru cel Bun uralkodása idején épülhetett.

A mai kolostortemplom: A jelenleg is álló másik „új kolostor” Petru Rares uralkodása idején alakult ki. Építése a nyugati bejárati előcsarnok déli homlokzatán olvasható felirat szerint 1532.09.08-án fejeződött be, a festése pedig 1537-ben készült el. A kolostor-templomon a 17. században helyreállítási munkák folytak, többek között a belső freskókat is felújították. Az egykori férfikolostort 1934-ben apácakolostorrá alakították át. Korszerű restaurálására 1955-57-ben került sor.

A templom napjainkig megőrizte 16. századi jellegét, tipikusan moldvai ortodox elrendezésű, de kompozíciójában néhány egyedi sajátosság is megfigyelhető. Térsora például – az ugyancsak 1530-as években épülő humori kolostor-templommal egyezően – nyitott nyugati előcsarnokkal indul. Utána nyolcszögletű csillag boltozással, egymásba metsző szerkezeti vázon kupolával koronázott pronaosz következik. Architektúrájában nemcsak az ablakok kőrácsos tagolása, de a helyenként megmaradt „ökörszem” üvegezés is figyelemre méltó. E jól megvilágított tágas térségből nyílik a sötétebb és viszonylag kisméretű, a templom nyugati-keleti főtengelyére merőlegesen harántdongával fedett sírterem. Északi oldalán látható az 1619-ben eltemetett Efremnek (aki Rádauti püspöke volt, majd a kolostort irányította) a síremléke. E térhez közvetlenül kapcsolódik a naosz, hagyományos liturgikus központi térként. E háromkaréjos tér felett – ugyancsak sajátosan moldvai – kétsoros, 45 fokkal elforgatott csegelyes kupola van. A moldvai szokásokat ötvöző jellegzetes térkompozícióban az architektonikus részletek keleti és nyugati hatásról is tanúskodnak. A pronaosz boltozása, nyolcszögletes bordázatra hasonlító fonaton nyugvó kupola nagy szerkezeti tudással megformált részletei, feltehetően az örmény, esetleg az iszlám építészei szakmai ismeretére vallanak. Az ablak és ajtónyílások kereteinek gótikus-reneszánsz stílusátmenetisége viszont az erdélyi mesterek jelenlétére utal.

Az architektonikus összhatást erősíti az ortodox egyház világképét megjelenítő pompás belső falfestés. Kompozíciós rendszerét természetesen itt is az ortodox egyház szellemisége határozta meg. A belső térrészek 17. században megújított képei hagyománytisztelettel illeszkednek a korábban kialakult alapelrendezéshez.

E hierarchikus felfogású együttesben a négyezeti kupola tetőpontján, az alatta elhelyezkedő próféták és apostolok alakjai fölé emelkedve „Krisztus Pantokrátor” uralkodik. A „Mennyei és Földi Szféra” között – ugyancsak a bizánci hagyományoknak megfelelő, jelképes szándékú összekötő kapocsként – a főapszis negyed-gömb boltozatára a gyermekét tartó Istenanya (Platütera) képe került. Hasonló közvetítő szerepet tölt be a vallási tanítások szerint az újtestamentomi jelenetek képsora. Alatta a földi világ alakjai helyezkednek el: a templomot Krisztusnak ajánló Petru Rares fejedelem családjával együtt, a hajó nyugati falán, a főoltárral szemben. A további teremfelületek falképei kiegészítő- és vegyes témájúak.

A”Teremtés” és az „Utolsó Ítélet” jelenetei a külső freskókhoz átvezető nyitott előcsarnokban találhatók.

A külső keleti-, a szentélyt záró falak hangsúlyos részén a CIN, azaz a „Mennyei és Földi Hierarchia” ábrázolása látható, de itt csak öt, egymás feletti vízszintes sávra tagoltan. Ezeknek a kompozícióknak érdekessége az, hogy mint az Athosz-hegyi (Görög o.) Lavra kolostor étkezőjének 1512-ben készült festményén, az ókor nevezetes írói, tudósai, pl. Platón, Pithagorasz, Szokratész, Arisztotelész alakjai is megjelennek.

A déli oldalon „Jessze Fájá”-nak bemutatása következik, majd délnyugaton a Máriát dícsérő „Akathisztosz himnusz” huszonnégy jelenete következik. A téma népszerűségét történeti események indokolták. A himnusz ugyanis Konstantinápolyt a 7. században ellenségeitől megszabadító Istenanya tiszteletre készült. Ez a korabeli bizánc-török viszonyt idézi elénk. Egészben megnyerő a homlokzaton fennmaradt élénk színű festmények stílusának helyenkénti realizmusa. Petru Rares fejedelem korának e nagyszerű alkotásában sokan itáliai reneszánsz eredetű tapasztalatokkal ismerkedhetnek meg. Kit36 2006. december 18., 00:53 (CET)