Kemence (építmény)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kemence

A kemence az egyik legősibb ember által épített tűzrakóhely típus. Általában sütésre, főzésre, pörkölésre vagy egyéb élelmiszer feldolgozásra használták őseink a mindennapjaikban. A hagyományos "házi kemencék" manapság inkább kulturális összejöveteleken kapnak központi szerepet.

[szerkesztés] Felépítése

A kemence a hagyományos paraszti házakban a szoba konyha felöli falához épült. A nagyobbaknak négyszögletű, a kisebbeknek tojás alakú alaprajzuk volt. Általában a kemencék alá padkát raktak, ezzel emelve meg a kemenceszáj szintjét. Ennek magassága kb 80-100 cm. Ez nemcsak hogy megkönnyítette a munkát, hanem hőszigetelő rétegként is működött. A padka a kemencénél nagyobb alapterületű volt, így erre lehetett ülni, vagy pakolni. A kemencetest háta és a fal között lévő részt hívták kuckónak, vagy sutnak. A kemencetest legtöbbször íves kialakítású.

[szerkesztés] Története

Szinte a tűz meleget adó, és ételt ízesebbé tevő képességének felfedezésével egyidőben jött az emberek igénye a tűz kordában tartására. A barlangban lakó őseink a kezdetben csak a földre rakott tűzhelyet kezdték el kövekkel körbebástyázni.

Az ókori Római Birodalomban már építettek falfűtési funkciót ellátó külső tüzelésű kemencéket, amelyek füstjét a helységekben álló üreges oszlopok belsejében vezették ki a szabadba.

Gyakori volt a légfűtés is. A fűtendő helység alá épített tűztér boltíves tetején lyukakat hagytak, amelyen a kiáramló meleg füst és levegő távozott. Fölé kövekből vastag hőtároló régeteget emeltek. Az erre épített padlón bedugaszolható lyukak voltak, amit tüzelésnél bedugtak, hogy a füst ne áramoljon a lakóhelységbe. Amikor kellőképpen felmelegítették a hőtároló köveket, akkor a tüzet hagyták kialudni, és utána a padlón lévő lyukakat szabaddá tették. A köveken átáramoltatott levegő felmelegedett, és szabadon beáramolhatott a helységbe.

A 13. század környékén kezdtek kialakulni a mai kemencék. Egyszerű építési módjuk és jó hőtartó képességük miatt terjedtek el Magyarországon is.

A 20. században a kültéri kemencék vették át a beltéri, belső tüzelésűek helyét. Sok falu határában közös kemencéket építettek.