Kazinczy Lajos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Lajos (Széphalom, 1820. október 20. – Arad, 1849. október 25.) honvédezredes, Kazinczy Ferenc fia, a szabadságharc vértanúja.
Tanulmányait a tullni utásziskolában végezte, majd hadapródként lépett a császári hadsereg 9. (Miklós) huszárezredbe. 1846-ben huszár főhadnagyi rangjának megtartása nélkül kilépett a hadseregből. 1848 tavaszán jelentkezett a szerveződő honvédségbe. Augusztus végéig részt vett a délvidéki harcokban, majd főhadnagyi, később századosi rangban Ivánka Imre váci nemzetőr táborának segédtisztje lett. Részt vett a pákozdi csatában és a schwechati csatában. Novemberben közreműködött a honvéd utász fegyvernem megszervezésében. A téli hadjárat előtt részt vett a győri és a főváros előtti erődítések építésében. Buda feladása után Perczel Mór hadtestébe osztották be és január 11-étől alezredesi rangban az 1. (Császár) huszárezred parancsnokává nevezték ki. Egységével harcolt a szolnoki és a ceglédi ütközetekben. A tavaszi hadjáratban Klapka György hadtestében volt dandárparancsnok. Az április 19-ei nagysallói ütközet után helytállásáért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát, majd április 30-ától hadosztályparancsnoki beosztást kapott. Május végétől ezredesként a komáromi várőrség mozgóvá szervezett részének parancsnoka volt a Csallóközben, majd megbízták egy tartalék hadosztály szervezésével. A felállított mintegy hétezer fős seregtesttel augusztus 6-án Bem csapatainak megsegítésére Erdélybe indult.
A világosi fegyverletétel hírére az erdélyi hadsereg hozzá csatlakozott maradványaival augusztus 24-én Zsibónál Grotenhjelm orosz tábornok csapatai előtt letette a fegyvert. Az oroszok átadták Eduard Clamm-Gallas altábornagy császári csapatainak és az aradi haditörvényszék elé került. A tizenhárom aradi vértanú kivégzésének napján már folyt ellene a bírósági tárgyalás. A Carl Ernst törzshadbíró által vezetett bíróság úgy vélte, hogy a Kazinczy mellett szóló tények – nem volt tábornok, csak egy napig volt hadtestparancsnok és előnyös harcászati helyzetben tette le a fegyvert – csak kegyelmi úton vehetők figyelembe, ezért teljes vagyonelkobzásra és golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet Haynau jóváhagyta és október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncárkában agyonlőtték. Kivégzésekor néhány nappal múlt huszonkilenc éves.
[szerkesztés] Felhasznált források
- Hermann Róbert: Az 1849-1850. évi kivégzések (Aetas 2000/1-2)
- Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó –1985, ISBN 9633263379
Based on work by 