Kansai Nemzetközi Repülőtér

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kansai International Airport Kansai Kokusai Kūkō

IATA: KIX - ICAO: RJBB
Adatok
Megnyitás éve		1994
Üzemeltető		Kansai International Airport Co., Ltd.
Város		Oszaka
Honlap		www.kansai-airport.or.jp
Koordináták		é. sz. 34°25′38’’ k. h. 135°14′38’’
Utasforgalom		15 340 975 (2004)^[1]
Teherforgalom (t)		855 530 (2004)
Gépmozgások		102 862 (2004)
Kifutópályák
Irány	Hossz (m)	Burkolat
06/24^[2]	3500	aszfalt
6L/24R	4000	építés alatt (átadás: 2007. aug.)

A Kansai Nemzetközi Repülőtér egy mesterséges szigeten fekvő repülőtér az Oszakai-öbölben, Japánban, Oszaka városától délre. 1994. szeptember 4-én nyitották meg.

Ez a repülőtér a forgalmi központja a Japan Airlines-nak, az All Nippon Airways-nek és a Nippon Cargo Airlines-nak. Kansai egyben a Kinki-régió kapuja a világ előtt, amely Oszaka, Kobe és Kiotó városokat szolgálja ki.

[szerkesztés] Története

Az 1960-as években merült fel egy új repülőtér ötlete Oszaka és Kobe közelében. A meglévő Oszakai Nemzetközi Repülőtér Itami és Toyonaka sűrűn lakott külvárosai mellett épült. Bővítésére nem volt lehetőség, mivel a lakosok a müködő repülőtér ellen is panaszt nyújtottak be zajszennyezés miatt.

A Narita Nemzetközi Repülőtér (ami kisajátított földterületen épült Tokió közelében) konstrukcióját körülvevő tüntetéseket látva a tervezők egy tengeren megépülő repülőtér mellett döntöttek. A kezdeti tervek szerint a reptér Kobe közelében jött volna létre, de a kobei hatóságok nem engedélyezték a terveket, ezért került az Oszakai-öböl délebbi részére. Itt csak a halászok ellenezték a terveket, de a jelentős kompenzációs összegek hatásásra ők is megbékéltek. Így, a varostól távolabb a reptér napi 24 órában üzemelhet, nem úgy mint elődje a szárazföldön.

A repülőtér számára egy 4 km hosszú és 1 km széles mesterséges szigetet terveztek az öbölben. A mérnököknek szembe kellett nézniük a súlyos földrengések kiemelkedően nagy lehetőségével és a tájfunokkal, melyek akár 3 m-es hullámokat szabadíthatnak a szigetre.

Műholdfelvétel a Kansai Repülőtér mesterséges szigetéről az Oszakai-öbölben

Mindezek ellenére az építkezés 1987-ben elkezdődött. Két év múlva, 1989-ben befejeződött a szigetet a tengertől elválasztó fal építése, melyhez 48000 tetraéderes betonelemet használtak fel. Három hegynek megfelelő, 21 millió m³-nyi földdel töltötték meg a tengertől elzárt területet. 10000 munkás összesen 10 millió munkaórát töltött a munkával 3 év alatt, amíg 80 hajóval feltöltötték a betonfallal bekerített 30 m mély "medencét". 1990-ben elkészült a szigetet a szárazfölddel összekötő 3 km-es és 1 milliárd dolláros híd is.

Ezalatt a sziget a vártnál sokkalta többet, 8 m-t süllyedt, ami miatt ez a konstrukció lett a legdrágább modernkori civil vállalkozás, ami 20 év tervezőmunkát, 3 éves építkezési időt és sok milliárd dollárt emésztett fel.

1991-ben kezdetét vette a reptéri terminál építése. A folyamatos süllyedés miatt az épület "állítható" oszlopokon nyugszik, melyek magassága tömör fémlapok becsúsztatásával növelhető.

A nemzetközi repülőtér végül 1994-ben nyílt meg.

1995-ben földrengés rázta meg a környéket, melynek epicentruma csupán 20 km-re volt a repülőtértől és 6433 embert ölt meg a szárazföldön. A repülőtér ennek ellenére szinte érintetlen maradt különleges tervezésének köszönhetően (még az üvegablakok sem törtek ki). Később, 1998-ban a sziget "túlélt" egy 200 km/h-ás tájfunt is.

Az indulási csarnok. Jól megfigyelhető a tetőszerkezet áramvonalas kialakítása.

[szerkesztés] A terminál

A repülőtér négyszintes terminálját Renzo Piano és Noriaki Okabe tervezte. 1,7 km-es hosszúságával jelenleg a világ leghosszabb repülőtéri terminálja.

A terminál tetőszerkezetét úgy tervezték, hogy a levegő könnyedén áramolhasson a belső térben. Hatalmas légbefúvókon érkezik a levegő a terminál egyik oldalán, és a tető íve mentén áramlik a túlsó oldalra, ahol légbeszívókon át távozik.

A nemzetközi utasok érkezési csarnokát üvegfal választja el a felső pénztártértől. A válaszfalra azért volt szükség, mert az utasok kényelmesebbnek találták, ha ismerőseiknek egyszerűen ledobnak különböző tárgyakat az alsó folyosóra, minthogy személyesen vinnék le. Ez az épület méreteit figyelembe véve érthető is, de az üzemeltetők a biztonság érdekében inkább üvegfalat építtettek.