Kamarás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.
A kamarási intézmény régi keletű és Európa szerte szokásos a királyi udvaroknál. A Habsburgoknál és a német királyi udvarokban a középkor óta dívott. A kamarások, udvarnokok általában királyi lakok előtermében tartottak udvari szolgálatot. Mivel ez személyi szolgálat volt, kitüntetésnek számított. A Habsburgok a kamarási méltóságot nemesi származáshoz kötötték. A követelmények az idők folyamán változtak. Mária Terézia alatt 1760-ig öt nemesi őst kellett csak igazolni. Mégpedig apai vonalon a dédapáig, anyain a nagyapáig. 1760-ban emelték a követelményeket apain nyolc, anyain négy ősre. A magyar őspróbák ettől eltértek. I. Ferenc császár és király 1824 évi rendelete értelmében a magyar urak őspróbáját hét ősben állapították meg. Hat apai nemes őst kellett kimutatniok és nemes anyát. Később a követelményeket egységesítették. A XIX. század második felében 1898-ig 8 apai és 4 anyai őst kellett a magyaroknak igazolniok a kamarási cím elnyeréséhez, ezt követőleg pedig 8 apait és 8 anyait. A kamarásságot előkelő állású polgári és katonai személyek nyerhették el. Később már nem járt udvari szolgálattal, sokszor csak cím volt. Külső jelvénye arany rojton függő arany kulcs, melyet a "Rock", a kabát jobb hátsó oldalán, a csípő tájon kellett hordani, kis arany zsinórba akasztva. A kinevezés ünnepélyes eskütétellel járt, melyet a bécsi főkamarási hivatalban kellett letenni.(Técsői Móricz Béla: A Gyulai Gaál család c. könyvéből)
Based on work by 