Kalüpszó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A görög mitológiában Kalüpszó (görögül Καλυψώ, jelentése: „elrejtem”) a titán Atlasz leánya, tengeri nimfaként élt szolgálóival Ogügia szigetén. A sziget közelében szenvedett hajótörést Odüsszeusz, a nagy utazó. Sok jó tengerésze és bajtársa veszett a tengerbe ezen a parton, és magát az ithakai királyt is eszméletlenül sodorta Ogügia partjaira a víz. Kalüpszó palotájába vitette a hőst és életben maradt társait. Ételt, italt adott vendégeinek, és szórakoztatta őket, amíg felépültek. Eközben Kalüpszó beleszeretett a nagy hősbe. Halhatatlanságot ígért Odüsszeusznak, ha Ogügián marad vele örök szerelemben. Azonban Odüsszeusz jobban vágyott haza, a feleségére és fia viszontlátására, mint a halhatatlanságra, így visszautasította a nimfa szerelmét. Kalüpszó haragos lett, és a palota börtönébe záratta Odüsszeuszt és kíséretét hét teljes évre. A hetedik évben Odüsszeusz pártfogója, Athéné megelégelte a nimfa zsarnokságát, és kérte Zeuszt, hogy tegyen ez ellen. A főisten Hermésszel üzenetet küldött Kalüpszónak, aki ezután kénytelen volt szabadon engedni Odüsszeuszt. Ugyan fájt a szíve szerelme elvesztésén, de segíteni szerette volna a hőst, így készíttetett egy tutajt, amit megrakott mindenféle jóval. Végül jó szelet adott az útrakelőknek, és elbúcsúztak.