Kőzettan

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kőzettan a kőzetek tanulmányozásával foglalkozó tudomány, a geológia egyik részterülete.

Tartalomjegyzék 1 Elsődleges céljai 2 Fő részterületei 3 Alkalmazott kőzettan 4 Segédtudományok és kapcsolódó szakterületek 5 A kőzettan nevezetes magyar geológusai

[szerkesztés] Elsődleges céljai

A különféle kőzetek:

1. Leírása és rendszerezése:
   • összetételük - kémiai és ásványos összetételük, illetve ősmaradványtartalmuk,
   • morfológiájuk - szerkezeti és szöveti jellemvonásaik,
   • megjelenésük - bolygó(n)kon való előfordulásuk és eloszlásuk alapján.
2. Képződési módjának felderítése, különös tekintettel:
   • a bolygó(n)kon uralkodó fizikai és kémiai, valamint
   • földtani folyamatokkal való kapcsolatukra (lemeztektonika, kőzetképződési környezetek), illetve
   • a bolygó(n)k pontosabb szerkezeti- és kémiai összetételének modellezése, és
   • a kémiai evolúció törvényszerűségeinek felderítése érdekében.

[szerkesztés] Fő részterületei

A kőzetek képződési módja szerint három ága különíthető el:

• magmás kőzettan,
• metamorf kőzettan,
• üledékes kőzettan.

Különleges területe a kísérleti kőzettan, mely tudományág laboratóriumi körülmények között modellezi a természetes folyamatokat:

• többfázisú szilárd rendszereket, olvadékokat vizsgál a mélyebb földkéregben és -köpenyben uralkodó nyomás- és hőmérséklet viszonyok mellett,
• különféle üledékek képződését tanulmányozza (ld. szedimentológia).

[szerkesztés] Alkalmazott kőzettan

• szénkőzettan,
• kerogének kőzettana - olaj- és gáztartalmú kőzetekkel foglalkozó szakterület,
• archeometria - régészeti leletek származási helyének, lehetséges nyersanyagforrásainak és készítési tehnológiájának ásvány-kőzettani vizsgálata,
• műszaki kőzettan - természetes és mesterséges (pl. beton, habarcs) építőanyagok, hő-, hang- és elektromos szigetelőanyagok kőzettana.

[szerkesztés] Segédtudományok és kapcsolódó szakterületek

• ásványtan
• őslénytan
• geokémia
• szedimentológia
• termodinamika
• fizikai-kémia
• kolloidika
• optikai- és elektronmikroszkópia
• analitikai kémia
• ércteleptan

[szerkesztés] A kőzettan nevezetes magyar geológusai

• Szabó József (1822–1894): Világhírű petrográfus és mineralógus. A selmecbányai bányászati akadémián tanult. 1848-ban Kossuth Lajos minisztériumába került és a szabadságharc idején a puskaporgyártásnál segédkezett mint Pest megyei salétrom-főfelügyelő. 1862-től a pesti egyetem ásvány-földtan tanszékének tanára, 1883–84-ben az egyetem rektora. Tudományos munkásságának fő területe Magyarország tercier (harmadkori) vulkanizmusának tanulmányozása; a tudományos kőzettanban a trachitrendszer kifejtése. Nevéhez fűződik a budapesti egyetem ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, valamint számos egyetemi tankönyv megírása.
• Mauritz Béla (1881-1971): Petrográfus, mineralógus, egyetemi tanár. Krenner József tanársegédjeként a budapesti tudományegyetemen kezdte pályafutását, ahol 1943-44-ben rektor lett. Főként a hazai mélységi és kiömlési magmás kőzetek petrográfiája foglalkoztatta: pl. az erdélyi eleolitszienitek, a Mecsek vulkanitok.
• Szádeczky-Kardoss Elemér (1903–1984): Pályáját a soproni egyetemen kezdte mint tanársegéd, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem első rektora (1948-50), a szervezésével indult MTA Geokémiai Kutatólaboratórium (1955) igazgatója, de nevéhez kapcsolódik az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának megszervezése (1965) is. A magyarországi szénkőzettan és a geokémia megalapítója, a lemeztektonika elmélet első hazai képviselője és népszerűsítője.