Köpösd

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Címer	Térkép
Általános jellemzők
Név magyarul:	Köpösd
Név szlovákul:	Hájske
Kerület:	Nyitra
Járás:	Vágsellye
Régió:	Alsó-Vágmente
Koordináták:	00° 00' 00" É. Sz. 00° 00' 00" K. H.
Tengerszint feletti magasság:	130 m
Terület:	14,0663 km²
Népesség:	1 378 (2003.12.31.)
Népsűrűség:	98 lakos/km2
Közigazgatási adatok
Statisztikus területi egység:	500241
Gépjármű jele:	SA
Irányítószám:	951 33
Körzethívószám:	00421 (0) 31
Hivatali címek
Községi hivatal címe:	Obecný úrad Hájske
E-mail:	[mailto: ]
Telefon:
Fax:
Politika
Polgármester:	Mgr. Mandák Anton (független)
Adatok forrása
A Szlovák Statisztikai Hivatal (SŠÚ), http://obce.info

Köpösd (szlovákul Hájske): falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban. Vágsellyétőltól 14 km-re északra, Szeredtől 12 km-re délkeletre fekszik. A községhez tartozik a 3 km-re levő Mladý Háj (? magyarul) puszta, mely északnyugatra fekszik.

1910-ben 1289, túlnyomórészt lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. 2001-ben 1333 lakosából 1289 (96,7 %) szlovák volt, 28 (2,1 %) roma és 12 (0,9 %) magyar volt.

[szerkesztés] A község neve és címere

A község neve vagy a magyar kapus szóból vagy a Kupuzsd személynévből származik. Amennyiben az első elmélet az igaz, akkor a községet egykor a nyitrai vár kapusai lakták, azonban egyik megközelítés sem bizonyított. A község szlovák nevét 1920-ban Kepeždként állapították meg, amely a magyar név szlovák alakja, majd 1948-ban előbb a kapust jelentő Dverníky lett a neve, majd végül 1951-ben Hájske, amely rétet jelent. A község neve jelenleg is Hájske, ezt a nevet pedig a községet egykor övező kiterjedt rétekről kapta. A címer a község tulajdonában lévő 1701-es pecsétlenyomat alapján készült el. Ennek felirata: "Sigillum kepesdiense 1701." Rajta egy román címerpajzsban az eke két része: a csoroszlya és a kormánylemez. A címer feltehetőleg a falusiak munkájára utal. A felújított címert 2003-ban fogadták el.

[szerkesztés] Története

A község első említése a második zobori oklevélből, 1113-ból való. Ebben Cupusde alakban szerepel, mint Mocsonokkal (Mussenic) határos község, amely a zobori bencéseké volt. A község közelében a Krisztus utáni II. és IV. századból származó római és germán leleteket találtak, melyek elsősorban a kvádok, markomannok és rómaiak jelenlétére utalnak. Mocsonok közelében található Garázda puszta, mely egyes szlovák történészek szerint Szent Gorazdról kaphatta a nevét. Az 1500-as években a községben megtelepedett a Tolvay család, de később a Balogh, Bangya, Gaál, Nagy, Orczy, Szakalos, Turcsányi családok és a Tolvayak közül Tolvay Péter 1709-ben kapott köpösdi előnévvel bárói rangot. A török korról alig tudunk valamit. A község feltehetőleg ekkor elpusztult. A török kor után ismét benépesült. Feltehetőleg ekkor vált szlovákká. 1715-ben már 150-200 lakosa lehetett. 1776-ból származik egy már szlovák nyelven írt levél, melyben a helyiek kifejezik megelégedésüket a földbirtokossal szemben. Ez a levél és még 2 későbbi feltehetőleg a helyi nemesség nyomására készült. A Tolvayak utolsó férfi tagja Tolvay Ferenc volt, aki 1812-ben halt meg. Az ő lánya, Alojzia, Starhemberg Antal felesége lett, így került Köpösd a Starhembergek birtokába. Tolvay Alojzia és Starhemberg Antal fia, ifjabb Antal volt. Ifjabb Antal felesége Desfours Borbála építette egyes vélekedések szerint a helyi templomot. Már a XIX. században birtokosok lettek itt a Caryak, Piret Bihay bárók és a szenicei Schmerzing bárók. Ebben a században a község szlovák jellege megerősödött. Az 1828-as népszámlálás szerint már főleg szlovák nevek fordulnak elő Köpösdön. Az első világháború után Csehszlovákiához került. 1939-ben Szlovákiához került, az akkori lakosság legnagyobb része támogatta a Hlinka-féle pártot. 1941-ben vezették be a villanyt. 1945-ben 3 civil, 17 német és 14 orosz katona halt itt meg a harcok során. A második világháború utáni fellendülés a faluban is megfigyelhető volt. Megépítik a Szeredre vezető hidat, majd Szereddel és Vágsellyével állandó buszjáratot létesítenek. Az építkezéseknek esett áldozatául a bárói kastély parkja, majd maga a kastély is. Nem sokkal ezután a grófi kastély is elbontásra került. A bárói kastélyt eredetileg a Starhemberg család építette 1766 táján. A XIX. század végén Piret Bihay Gyuláé lett a kastély, melyet Csehszlovákia megalakulása után Mauthner Anna prágai hölgynek adott el. Ő a kastélyt bérbe adta. 1942-ben Mauthnernét mint zsidót deportálták, a kastélyt államosították, majd 1947-ben lebontották. A grófi kastély feltehetőleg a Tolvay családé volt, később a Caryaké lett. 1918 után ez egy vágpattai zsidó hölgy kezébe került, akit a második világháborúban deportáltak. Ezt a kastélyt 1949-ben bontották le a helyiek.

[szerkesztés] Látnivalók

A község első templomát 1840 körül építhette Starhembergné Desfous Borbála asszony Szent Borbála tiszteletére. 1755-ből származik a Rózsafüzér királynője kápolna. A község első iskolája 1787-ből származik, de ez nem maradt fenn. 1923-ban építettek új iskolát, mely 1937-ben egyházi és községi iskolára oszlott. 1960-ban adták át az újonnan épített nagyobb iskolát.