Jeff Gordon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jeffrey Michael Gordon (Vallejo, Kalifornia, 1971. augusztus 4.) négyszeres NASCAR Nextel Cup bajnok autóversenyző.

• Bajnok: 1995., 1997., 1998. és 2001.
• Rajtszáma: 24
• Szponzora: Dupont

[szerkesztés] A gyerekkor

Egyéves lehetett, amikor a nővérével, Kimmel és édesanyjával, Carollal, valamint John Bickforddal először ellátogattak a Vallejo Speedway-re, hogy megnézzenek egy versenyt. Amikor Jeff négy éves volt, Carol és John összeházasodott. A mostohaapja a „versenyzői szárnyai” alá vette a kis Jeffet és vásárolt neki egy BMX bringát, majd egy quarter midget versenyautóval is meglepte őt, amikor öt éves lett és mostohaapja azonnal edzeni kezdte.

„Indultam Rio Lindaban, Sunnyvale-ben, Visaliaban, Pomonaban...a legtöbb a Sunnyvale-Fremont területen található. A rio linda-i salakpálya volt valójában a legelső, ahol versenyautóba ültem.” - Gordon. 8 éves korában megnyerte az első Quarter Midget bajnoki címét, amelyet még kettő cím követett és a '80-as évek elejére már ezek mellé magáénak tudhatott további négy Go-Kart kupát is. Győzelmeket szerzett jóval azelőtt, mint ahogy írni és olvasni tudott volna. Minden hétvégén a pályán versenyzett. 9 éves korában már 17 éveseknél idősebbeket győzött le gyakran. Újabb és újabb tapasztalatokban és sikerekben volt része, melyek egyre magasabb és magasabb versenyzői szintre emelték.

Gordon korai kaliforniai karrierjének kiemelkedő állomása volt a Quarter Midget Széria, ahol 11 évesen folyamatosan nyert. Magabiztos, de ugyanakkor óvatos versenyző is volt. „Elég okos volt ahhoz, hogy nem próbált győzelemre törni akkor, ha érezte, hogy az kockázatos lehet. Tudta, hogy sok esélye lesz még később, ha veszítene, ezért nem volt forrófejű.”

Amikor Jeff végleg elhatározta, hogy versenyző szeretne lenni, a családja mindenben támogatta. 1985-re már a szülők előtt is világossá vált, hogy ez lesz a jövője. Kaliforniából Floridába költöztek. Majd 1986-ban két okból is az indianai Pittsboroba tették át székhelyüket, közel Indianapolishoz. Az open-wheel versenyek rendkívül népszerűek voltak a Közép-Nyugaton és sok versenypálya van a környéken. Ráadásul Jeff szülői engedéllyel indulhatott a sprint car szériában Indiana területén.

A vidéki hangulatú Pittsboro olcsóbb volt, mint Indianapolis és a család közel lakott az alvázépítőkhöz és sok versenypályához. A mostohaapa feladta a kis kaliforniai vállalkozását annak reményében, hogy Jeffből egyszer bajnok lesz.

Miután Indianaba költöztek, a dolgok nem mentek könnyen. Egy Newsweek interjúban Bickford elmondta, hogy a családja „egy kisteherautóban aludt és maguk állították elő a saját autóalkatrészeiket. Ezért az egy félreértés azoknak az embereknek a részéről, akik azt gondolják, hogy Jeff gazdag családból származik és ezüst kanállal a szájában jött a világra.”

Jeff csatlakozott a United States Auto Club-hoz (USAC) 16 évesen és ezzel ő lett a legfiatalabb versenyző, aki valaha is tagja lehetett ennek a társaságnak. Három Sprint Car pálya bajnoki címét magáénak tudhatta még azelőtt, hogy betöltötte volna a vezetői engedélyhez szükséges életkort. A '80-as évek végén elkalandozott Ausztráliába és Új-Zélandra is, hogy külföldi ellenfelek ellen is kipróbálhassa magát a sprint car-ban. 1989-ben elnyerte az „USAC midget év újonca” díjat.

Az indianai Lizton közelében lévő Tri-West Középiskolába járt, ahol 1989-ben le is érettségizett. Amint kézhez kapta a bizonyítványát, azonnal lecserélte azt a sebváltóra, mert aznap este indult a blommingtoni salakpályán. Péntekenként gyakran korábban távozott az iskolából (néha kimaradt egész nap), hogy olyan pályákon is rajthoz állhasson, mint az eldorai és a winchesteri. Már azelőtt több, mint 100 győzelme volt, hogy leérettségizett. 1990-ben megnyerte az „USAC midget bajnokságot”. Abban az évben Jeff 21 „USAC Midget Car” versenyen indult. 10 pole pozíciót és 9 győzelmet ért el ezeken és ezzel 19 évesen minden idők legfiatalabb bajnoka lett ennek a szakosztálynak. A következő évben feljebb lépett az „USAC Silver Crown Divízió”-ba (az autók hasonlítanak a midgetekhez és a sprint carokhoz, dejóval nagyobbak) és 20 évesen bajnok lett ott is, természetesen, minden idők legfiatalabbjaként. Ebben az időszakban javasolta neki apja, hogy látogasson el az észak-karolinai Rockinghambe és iratkozzon be Buck Baker azutóversenyző iskolájába. Az ESPN sportcsatorna felvételt készített Jeffről, ahogyan ott tapasztalatokat szerez és ismerkedik az autókkal, ezért cserébe Buck Baker ingyen biztosította neki az ehhez szükséges feltételeket. Amint megtette az első kört a széria autóban (stock car), tudta, hogy ezek azok az autók amelyekben versenyezni akar...amíg csak bírja.

[szerkesztés] Az áttörés

Az áttörés éve minden bizonnyal az 1991-es volt, amikor az „USAC Silver Crown” bajnoki cím elnyerése után Jeff Gordon a Busch Szériába (a NASCAR második legnagyobb sorozata) szerződött és a Bill Davis tulajdonában álló, #1-es rajtszámú Carolina Forddal az „Év újonca” lett. 1992-be Baby Ruth logóval az autóján 11 pole pozíciót szerzett, ami új NASCAR rekordot jelentett. A Winston Cup csapattuljadonos, Rick Hendrick értesült róla, hogy az azévi atlantai hétvégén Gordon egy különösen rosszul beállított autóval állt rajthoz az Atlanta Motor Speedwayen. Várta, hogy a versenyző mikor veszíti el uralmát a gép felett és töri össze azt, de ehelyett Gordon megnyerte a futamot. Hendrick azonnal érdeklődni kezdett, hogy ki ült a kormánynál, amire ezt a választ kapta: „az a Gordon-kölyök”.

Hendrick megbízta az általános menedzserét, Jimmy Johnsont, hogy kössön meg egy Winston Cup szerződést a kölyökkel, kerüljön az bármibe is. 1992-ben Gordon aláírt a Hendrick Motorsports-hoz, a Rick Hendrick tulajdonában lévő autóba. Eközben Bill Davis azt várta, hogy Gordon majd neki fog versenyezni, amikor majd Winston Cup csapatot épít. Davis nem akart még belépni a nagyok közé egy átlagos autóval, mert az nem lett volna elég erős ahhoz, hogy kvalifikálni tudják magukat minden hétvégén. Ezért Jeff Gordon egy életreszóló szerződést kötött Hendrickkel és ezzel a NASCAR elit tagjai között találta magát. 21 éves korában elindulhatott az 1992-es Cup szezon legutolsó versenyén a Hooters 500-on. Ezt november 15-én rendezték az Atlanta Motor Speedwayen és a 41 indulóból a 31. helyen végzett egy baleset miatt. Ez volt egyben Richard Petty a legendás hétszeres bajnok búcsúversenye is. Gordon 1993-at erősen kezdte, hiszen megnyerte a Gatorade 125-ös kvalifikációs futamot a Daytona 500-ra. Aznap a célvonalon eljegyezte Brooke Sealyt, a Miss Winston szépségverseny győztesét. 1994-ben összeházasodtak és 1998-ig az észak-karolinai Huntersville-ben éltek, majd a floridai highland Beachre költöztek.