Játék (pszichológia)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A játék természete
A játék általánosan elfogadott definíciója: „szabad cselekvés” (hivatkozás: szabad és cselekvés)
Játékelmélet problémája csak a 20. században jelent meg, amikor is felmerült a kérdés, hogy mi a játék. Egészen addig természetesnek tekintették létét, nem foglalkoztak vele. Felmerült önmagában a kérdés is, épp ezért, hogy megérdemel-e a játék önálló elemzést.
A játék nem komoly, nem „vérre megy”, a nem igaziság tartozik hozzá, ez valami jó, van értelme, hozzájárul az emberi léthez. Sokan értelmetlennek, nyereséggel nem járónak tekintik. Ezt szebben megfogalmazva: Öncélúnak nevezhetjük. Része a színlelés (pl. maga a szerepjáték), lehet tétje, valamint minden játék mutat valamilyen szabálykört, célja a boldogsággá tétel is.
Szabályok behatárolják a játékot (korlátolt a játék) - de nem kötelező csinálni, így ezt nem tekinthetjük kötelező érvényű szabályoknak. A szabályok irányítják a játékosokat, ám számos lehetőséget hagynak, melyeket a játékos szabadon választ.
[szerkesztés] Ajánlott irodalom
- Johann Huisinga : Homo Ludens {Játékos Ember}
- Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására
- Orpheus : Igazság és módszer
[szerkesztés] Belső hivatkozások
[szerkesztés] Forrás
ELTE, Szerepjáték és világszemlélet szeminárium, 1. előadás, 2006, Ropolyi László (Oldalak: Hivatalos Hobbi)
 |
Ez a társadalomtudományi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
)
Based on work by 