Interlingva nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az interlingva (interlingua vagy interlingua de IALA) egy prototípus módszerrel szerkesztett naturalista mesterséges nyelv, melyet az International Auxiliary Language Association (Nemzetközi Segédnyelv Egyesület) készített Alexander Gottfried Gode von Aesch (1907 - 1970) vezetésével. A végleges változat - közel negyed évszázados munka után - 1951-ben készült el.

A nyelvet első olvasásra általában mindenki megérti, aki valamilyen újlatin vagy latin nyelven ért, de a nyelv aktív elsajátítása nem könnyebb, mint bármely más nyelvé, mert sok benne a szabálytalanság.

1957-ben alakult meg az Union Mundial pro Interlingua (UMI - Interlingva Világszervezet). 1967-ben az International Standarding Organization (ISO - Nemzetközi Szabványszervezet) elismerte, mint a nemzetközi terminológia számára alkalmas nyelvet. Rendszeresen jelennek meg folyóiratok, szakkönyvek és egyéb publikációk a nyelven. Beszélőinek számát néhány száz és néhány ezer közöttire becsülik.

Figyelem! Az interlingva nyelv nem összetévesztendő a Latino sine flexione nyelvvel, melynek eredeti neve szintén interlingua volt.

[szerkesztés] Az interlingva betű és hangrendszere

Az interlingva ábécé 26 betűből áll:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z

Alapjában véve a latin kiejtést használja. A magyartól eltérő betűk a következők:

a - rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében
c - e, i, y előtt magyar c, máskor magyar k
ch - e, i, ,y előtt általában magyar k, máskor általában s (az utóbbi ejtést a szótárak jelölik)
ci - néhány szóban magyar c, de általában magyar ci (az ejtést a szótárak jelölik)
e - rövid é, más szóval zárt e, magyarban csak nyelvjárásokban fordul elő
g - általában magyar g, néhány szóban e, i, y előtt magyar zs
gi - néhány szóban magyar zs, de általában magyar gi (az ejtést a szótárak jelölik)
i - magánhangzók között és szó elején magyar j, máskor magyar i
j - magyar zs
ph - magyar f
qu - magyar k és egy félhangzós u kapcsolata, néhány szóban k (csak magánhangzó előtt állhat)
rh - magyar r
s - magyar sz
t - hangsúlytalan i + magánhangzó előtt, ha nem áll előtte s, t, x, akkor magyar c, máskor magyar t
tch - magyar cs
th - magyar t
u - g, q, s és magánhangzók között hangsúlytalanul, valamint az au, eu kettőshangzókban félhangzós u, megegyezik az angol w ejtésével
w - félhangzós u, megegyezik az angol w ejtésével
y - magánhangzók között és szó elején magyar j, máskor magyar i

Megjegyzés: egyes angolszász forrásokban a j és néha a g hang kiejtését az angolhoz hasonlóan magyar dzs-vel adják meg, hasonlóan a c-hez, aminek az ottani megfelelője magyar sz.

A hangsúly:

általában az utolsó mássalhangzó (ha az nem s vagy m) előtti magánhangzón;
a többes szám nem befolyásolja a hangsúlyt;
az -ic-, -id-, -ul- mindig hangsúlytalan;
a -le, -ne, -re végű főnevek és melléknevek a hátulról számított harmadik szótagjukon hangsúlyosak;
-issim, -esim, -ifer és -olog szóvégek esetén a hangsúly az első szótagra esik;
az ettől eltérő hangsúlyt a szótárak ékezettel jelölik.

[szerkesztés] Alaktan

A névelő:

határozott: le
határozatlan: un

A főnév:

többes száma: -(e)s
ragozása:
- alany és tárgyeset azonos, a tárgy követi az igét
- birtokos eset: de (de + le = del) elöljáróval
- részeshatározó eset: a elöljáróval

A melléknév:

általában a főnév után áll, kivéve: bon, alte, parve, grande, belle, breve, longe
fokozása:
- alapfok: tanto ... como (olyan mint)
- középfok: plus/minus … que
- felsőfok: le plus/minus ... de
- rendhagyóak (a hangsúly ékezettel jelölve):

bon - melior - óptime mal - pejor - péssime grande - major - máxime parve - minor - minime

A határozószó:

végződése: -(a)mente
fokozása, mint a melléknévé, kivéve:

bon - melio - óptimo (óptimente) mal - pejo - péssimo (pessimente)

A névmások:

Személyes névmás
- alanyeset: io, tu, ille/illa/illo; nos, vos, illes/illas/illos
- tárgyeset: me, te, le/la/lo; nos, vos, les/las/los
Visszaható névmás: me, te, se; nos, vos, se
Birtokos névmás:
- jelzői: mi, tu, su; nostre, vostre, lor
- önálló: mie, tue, sue; nostre, vostre, lore
Mutató névmás: iste/ista/isto - ille/illa/illo
Kérdő névmás: qui, que (kiejtésük: [ki], [ke])

A számnév:

Tőszámnév: un, duo, tres, quatro, cinque, sex, septe, octo, novem, dece; vinti, trenta, cento
Sorszámnevek: prime, secunde, tertie, ..., decime, ..., ventesime, ...

Az ige:

Cselekvő ragozás:
- főnévi igenév: -ar, -er, -ir
- Jelen idejű melléknévi igenév: -ante, -ente, -iente
- Múlt idejű melléknévi igenév: -ate, -ite, -ite
- Jelen idő: -a, -e, -i
- Múlt idő: -ava, -eva, -iva
- Jövő idő: -ara, -era, -ira
- Feltételes mód jelen idő: -area, -erea, -irea
- Feltételes mód múlt idő: haberea + M. i. m. i.
- Összetett múlt: ha + M. i. m. i.
- Régmúlt: habeva + M. i. m. i.
- Befejezett jövő: habera + M. i. m. i.
Szenvedő ragozásban az esser ragozódik, a főige múlt idejű melléknévi igenévi alakba kerül.
Rendhagyó ragozásúak: esser (es-), haber (ha-), vader (va-).

[szerkesztés] Szövegminta

Quando nos cerca le lingua del civilisation moderne, nos trova su fundamento in le occidente.
(Amikor a modern civilizáció nyelvét keressük, nyugaton találjuk meg az alapját.)