I. Rákóczi György
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. Rákóczi György (Szerencs, 1593. június 8–Gyulafehérvár, 1648. október 11) erdélyi fejedelem. Rákóczi Zsigmond fejedelem fia.
Bethlen Gábor hadjárataiban előbb kassai generális, később az egyik hadtest parancsnoka volt.
1630. november 26-án a segesvári országgyűlés választotta fejedelemmé. Svéd, francia szövetségesként részt vett a harmincéves háborúban is. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát.
1644-ben hadat viselt III. Ferdinánd ellen. Elfoglalta az egész Felvidéket s csatlakozott a Brünnt ostromló svéd hadsereghez, hogy együtt vonuljanak Bécs ellen. A szultán azonban letiltotta hadjáratát. 1643-ban, a linzi békekötéskor a hét tiszai vármegyét (Partium) kapta meg.
Uralma alatt Erdély békében fejlődött: buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de az ortodoxia szellemében szemben állva a haladóbb puritánus irányzattal s ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak. Soha annyi könyvet nem adtak ki előtte, mint az ő korában.
1648. október 11-én hunyt el, a gyulafehérvári székesegyházban nyugszik.
| Előző : Bethlen István |
Erdély fejedelme 1630–1648 |
 |
Következő: II. Rákóczi György |
Based on work by 