Hermogenész
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hermogenész, Hermogenes (Tarszosz, ma Tarsus, Törökország, Kr. u. 160 körül - Tarsus?, Kr. u. 230 előtt): görög rétor.
Már egészen fiatal korában mint szónok csodagyermek tűnt ki társai közül, a mindössze 15 éves fiú szónoki rögtönzését Marcus Aurelius római császár is meghallgatta. Felnőtt korában visszavonult a szónoki szerepléstől, s az elméletnek szentelte magát. Művei a retorika teljes skáláját felölelik, a jelentősebbek: „Peri sztaszeón" (A kérdésfeltevésekről), amelyben az egyes jogesetekben lehetséges kérdések retorikai rendszerezésével foglalkozik Hermagorasz elméletét továbbfejlesztve. „Peri ideón" (A stílusfajtákról) című művében a szónoklatok fajtáival foglalkozott. Követendő példának Démoszthenészt és Platónt tartotta, ezt „Peri heurészeósz" (A leleményről) című művében fejti ki. A Kr. u. V. században már kommentárok születtek műveihez (Szürianosz), tekintélyét megőrizte a bizánci korban, sőt a reneszánszban is. Antonio Bonfini a munka latin fordítását Mátyás királynak ajánlotta.
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon