Gyökeres jog

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A gyökeres jog (latinul jus radicale) az 1848 előtti magyar jog fontos intézménye volt.

1848 előtti jogunk szerint a fekvő javakat kétféle jogon lehetett birni, u. m. örök jogon (jus perpetuum, perennale, irrevocabile) és ideiglenes jogon (jus temporaneum). Egyedül az első, az örökjogu birtok, adott tulajdont; az ideiglenes jogu birtok minden fajai zálog természetével birtak. Nemesi javakban örökjogu birtokot csak közhitelű pecsét alatt lehetett szerezni, a magyar jognak elve levén az, hogy «sigilla privatorum nihil perpetuitatis in se continent». Az örökjogú birtok szerzésének két módja volt: a királyi adomány (donatio regia) és az örökvallás (fassio perennativ). Gy.-ot azonban csak az előbbi adott, az örökvallás nem. A gyökeres jognak a hiánya azt jelentette, hogy az örökvallás örök jogot, tulajdont adott ugyan, azonban csak az átruházó (valló, fatens) és annak jogutódaival és harmadik személyekkel, de nem a koronával szemben. Az örökvallás a királyi jogot nem érintette s a koronát nem kötelezte. A vallományos (fassionarius) és jogutódjai tehát az örökvallás alapján csak addig maradtak a szerzett birtok tulajdonában, amig abban a családban, amely a birtokot adományul nyerte, az adománylevél értelmében magszakadás (defectus seminis) esete be nem állott. Magszakadás beállta esetében a birtok a szent koronára visszaszállt, s a fiskus a birtokot elvette attól, akinek kezén találta. Ennek jogi indoka az, hogy senki több jogot másra át nem ruházhat, mint a mennyivel maga bír. (nemo plus juris in alterum transferre potest, quam ipse habet). A vallományos az ellen az eshetőség ellen ugy biztosíthatta magát, ha az örökvalláshoz kir. jóváhagyást (consensus regius) kért és nyert, amely által ő vált a birtoknak adományosává, adományi tulajdonosává gyökeres joggal. A gyökeres jogot tehát nem az örökvallás, hanem a királyi jóváhagyás adta, ami természetes folyománya a kir. jognak (jus regium), vagyis a szent korona hatóságának (jurisdictio sacrae regni coronae), melynél fogva a fennálló összes földbirtokot képviseli, s minden magánbirtoknak alapul szolgál. Polgári javaknál a Gy. a privilegiumok alapján a szab. kir. városokban a községnél, szab. kerületekben pedig a kerületi közönségnél van. Az egyesek tehát Gy.-gal polgári javakat nem birhatnak. Örökjogu birtokot természetesen szerezhettek és pedig szintén csak közhitelü pecsét alatt kiállított birtoklevél mellett, amely leveleket városokban litterae guerales-eknek - gewehrbrief - neveztek. paraszti birtoknál a föld tulajdona a földesurat illetvén, örökjogu birtokról v. Gy.-ról szó nem lehetett. Gy.-ot ehhez képest csak kir. adomány, vagy kir. jóváhagyás utján lehetett szerezni. Gy.-ot bizonyítani annyit jelentett, mint gyökeres levelek (adománylevél s ezzel összefüggő okmányok) alapján a tulajdonságot bizonyítani. Ennek jelesül akkor volt helye, ha valaki per utján oly birtokot akart visszanyerni, amelynek tulajdona régi adománynál fogva őt illeti, de amelyet elődei ismeretlen okokból elvesztettek, s az más család kezén volt. Az ily Gy.-ból (ex jure radicali) való pernek illetékes birája Magyarországban a kir. itélő tábla. Erdélyben a kir. tábla és az u. n. productionale forum volt. Az ősrégi nyilt parancs (l.o.) mindezt megszüntette.