Gulács
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Észak-Alföld |
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
| Kistérség | Vásárosnaményi |
| Rang | község
|
| Terület | 23,34 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 4842 |
| Körzethívószám | 45 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Gulács község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Tisza jobb partján, Beregi részen található, Vásárosnamény és Fehérgyarmat között, közel egyforma távolságra. Területe 2330 ha, ebből belterület 148 ha. A külterületen található szántó, rét, legelő, erdő, gyümölcsös területe összesen 1690 ha, a többi terület művelésből kivett pl. árkok, utak, vízállások, mocsarak. A település határában a Tiszának két holtága is megtalálható.
[szerkesztés] Története
A település helye már az őskorban is lakott volt, erről tanúskodnak az 1886-ban a község területén talált cserepek, benne arany karika ékszerekkel. A község neve először 1327-ben Károly Róbert király uralkodása idején a Zichy grófi család levelezésében kerül említésre.
A település története a Gulácsy-családhoz kötődik, akik az első írott forrástól a II. világháború befejezéséig meghatározó szerepet töltöttek be a község életében. 1654-ben több ízben is tartottak itt megyei gyűléseket a Gulácsy-család kúriájában.
A II. Rákóczi Ferenc féle szabadságharc idején, több mint száz gulácsi kuruc harcolt a tarpai Esze Tamás seregében.
A II. világháborút követően Szabolcs-Szatmár megyei közigazgatás alá került az addig Bereg vármegyéhez tartozó település, majd 1988-ban kiegészült ismét a Bereg feltüntetésével.
A község határában folyó Tisza sokszor támadta és öntötte el Gulácsot. Nagy pusztítást okozott 1948-ban és a közelmúltban 2001-ben, mely utóbbi pusztításaira sokáig fognak emlékezni az itt élők.
[szerkesztés] A község címere
A község címere 2002-tavaszán lett megalkotva, előkészületei viszont még a múlt évekre nyúlnak vissza. A címer formájának alapja (levéltári adatok alapján) Gulács község 1790-ből származó pecsétje volt, melynek végleges formáját egy komlói művész alakította ki, a községi képviselőtestület jóváhagyása mellett. A címeren ugyanazok a motívumok találhatók, melyek a korabeli pecséten is szerepeltek, így a vízben úszó hal, az aranyágat tartó gólya és a tölgyfa.
[szerkesztés] Nevezetességei
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a településről szóló lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 