Gipsz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A gipsz a víztartalmú szulfátásványok csoportjába tartozó ásványfaj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kémiai és fizikai tulajdonságai
- Képlete: CaSO4*2H2O
- Szimmetriája: monoklin (monoklin prizmás)
- Sűrűsége: 2,32 g/cm3
- Keménysége: 1,5-2 (a Mohs-féle keménységi skála referencia ásványa)
- Hasadása: egy kristálytani sík mentén kiváló, másik kettő mentén jó
- Színe: átlátszó/áttetsző, színtelen, fehér vagy sárgára, barnára, vörösre színezett
- Fénye: üvegfényű, hasadási felületén gyöngyházfényű
[szerkesztés] Megjelenési formái, genetikája
Kristályai többnyire táblásak, prizmásak, tűalakúak. Gyakran ikresedik, többnyire fecskefark alakú ikreket képez. Szemcsés-kristályos tömeges változata az alabástrom, a finom rostos gipszet szaténpátnak nevezik.
A gipsz elsősorban mint tengervízből kivált sóanyag kőzetalkotó ásvány. A töményülő tengervíz elsőként kicsapodó terméke. 25 °C-nál melegebb tengervízből azonban gipsz helyett anhidrit válik ki. Másodlagosan mindenhol képződik, ahol szulfidásványok oxidálódnak és Ca is jelen van a környezetben: pl. Gánton (Vértes-hegység) a bauxit pirites fedőagyagában, illetve a budai Kiscelli Agyag Formációban víztiszta, deciméteres nagyságú gipszkristályok, kristályaggregátumok találhatók.
Nagy tömegben s gyakorlatilag vegytisztán keletkezik a füstgázak kéndioxid tartalmának nedves mészköves technológia alkalmazásával való csökkentése során, amit ipari méretekben ún. kéntelenítő berendezés alkalmazásával végeznek. A technológia nem teljes, de részletesebb és közérthető leírása a Mátrai Erőmű honlapján található [1]
[szerkesztés] Felhasználása
Az alabástromot dísztárgyak, szobrok készítésére használják, a tömeges gipszkőzetet, mint égetett gipsz alkalmazzák.
Az építőipari termékek között például gipsz stukkók (díszítés), gipszkarton (szerelt válaszfalak, tűzvédelmi burkolatok, egyes álmennyezetek elemei, szárazpadlók) alapanyagaként használják fel.
[szerkesztés] Rokon ásványfajok
- anhidrit