Gemini-4

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Gemini-4 volt az amerikai Gemini-program második emberes repülése. A küldetés első napján Edward White végrehajtotta az első amerikai űrsétát.

**Gemini-4**
Küldetés jelvénye

Küldetés adatok
Küldetés neve:	Gemini-4
Hívójelzés:	Gemini-4
Személyzet:	2
Indítás:	1965. június 3. 15:15:59 UTC Cape Canaveral LC 19
Leszállás:	1965. június 7. 16:12:11 UTC 27°44' É, 74°11' Ny
Időtartam:	4 nap 1 óra 56 perc 2 mp
Megtett távolság:	2.782.486 km
Keringések:	62
Apogeum: (az első keringésen)	282.1 km
Perigeum: (az első keringésen)	162.3 km
Periódus: (az első keringésen)	88.94 m
Pályahajlás:	32.53°
Tömeg:	3574 kg
Személyzet

Tartalomjegyzék

1 Személyzet
- 1.1 Tartalék személyzet
2 Repülés
3 Küldetés paraméterek
4 Külső hivatkozások
- 4.1 Magyar oldalak
- 4.2 Külföldi oldalak

[szerkesztés] Személyzet

James McDivitt (1) parancsnok
Edward White (1) pilóta

[szerkesztés] Tartalék személyzet

Frank Borman parancsnok
James Lovell pilóta

[szerkesztés] Repülés

Az Gemini-4 indítása is történelmi volt olyan értelemben, hogy először nézhették végig élőben más országból. 12 európai államban lehetett végigkövetni a tv közvetítést az Early Bird műholdon keresztül. Ezen a repülésen használták először a houstoni irányítóközpontot. Ezek miatt a sajtó érdeklődése nagy volt. A NASA több házat is ki kellett béreljen, hogy az összes akkreditált újságírót (1100) elszállásolja.

Az indítás tökéletes volt. Az űrhajó 163/282 km magas pályára állt. Az első célok egyike volt, hogy a Gemini tudja-e tartani helyzetét az elhasznált rakétafokozathoz képest. Ez nehezebbnek bizonyult a vártnál. Néhány megközelítési kísérlet után a személyzet feladta. Úgy döntöttek, az űrséta fontosabb mint az űrrandevú, amelyet későbbi küldetéseken is kipróbálhatnak.

White még azon a napon végrehajtotta az első amerikai űrsétát. Az űrséta 36 percig tartott. White könnyűnek találta a mozgást az űrhajón kívül. Az űrhajóra való visszatéréskor elég nehéz volt becsukni a nyílást. McDivitt húzta White-ot, White pedig az ajtó kilincsét és így végül sikerült.

Csökkentett módba helyezték az űrhajót, hogy szabadon sodródhassanak a következő két és fél órában. Négy órás periódusban felváltva akartak aludni, de a kis kabinba ez nem jött össze, mert az űrhajósok szinte egymás ölében ültek.

Az űrhajón 11 kísérletet végeztek el. A D-8 öt doziméter volt, amely a sugárzásszintet mérte az űrhajó környezetében. Külön érdeklődés volt a Dél-Atlanti Anomáliával kapcsolatban. A D-9 egy űrhajó navigációs kísérlet volt, ahol a személyzet szextánst használva mérték helyzetüket a csillagokhoz képest.

Az 5-5 és 5-6 fényképezési kísérletek, ahol egy 70 milliméteres Hasselblad kamerát használtak az időjárás és a felszín fényképezésére. Két orvosi kísérlet is volt: M-3 és M-4. Ezekben az emberi szervezetet vizsgálták.

Volt még négy műszaki kísérlet. Az MSC-1 mérte az elektrosztatikus töltést az űrhajóban, az MSC-2 egy Proton-Elektron Spektrométer volt, az MSC-3 egy három tengelyű magnetométer volt, az MSC-10-ben a személyzet a Földet fényképezte.

Az IBM által gyártott fedélzeti számítógép a 48. keringésnél meghibásodott, ezért az automatikusan irányított leszállást törölni kellett.

A visszatérés a 62. keringésnél volt, június 7-én került sor 81.4 km-re a kijelölt helytől.