Gandalf

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gandalf - kitalált szereplő a J. R. R. Tolkien angol író által teremtett világban (Középfölde). Főképp a Hobbit és a Gyűrűk Ura c. regényekben, valamint ezek feldolgozásaiban jelenik meg főszereplőként.

Gandalf az egyik istar (mágus), Szürke Gandalf néven a Rend második leghatalmasabb tagja. Egyike volt a maiáknak, mígnem valinori urai öt társával, az Istarok Rendjének tagjaival valamikor a harmadkor elején hajóval Középföldére küldték, hogy segítsék népeit a második Sötét Úr, Szauron elleni küzdelmükben. Ezek a Szauronnal (aki szintén a maiák egyike volt valaha) eredetileg azonos hatalmat bíró lények öreg, de friss halandó emberek alakját öltötték (bár akárcsak a tündék, nem öregedtek és nem haltak meg, ha nem ölték meg őket), régi hatalmuk és tudásuk egy részét elvesztették. Főképp tanácsukkal, bölcsességükkel és megmaradt mágikus hatalmukkal segítették a halandókat.

Nyugodtan kijelenthető, hogy főképp Gandalf az, akinek a Nyugat győzelme és Szauron harmadkori bukása köszönhető. Kétezer éven keresztül szünet nélkül, lankadatlan hittel munkálkodott azon, hogy célja valósággá váljon, és az idő során előrelátóan számos szövetségest felsorakoztatott maga mellett, akik segítségére siettek a Szauron elleni végső harcban.

Amikor a Harmadkor 1000-dik éve körül Középföldére érkezett, Círdantól, a Szürkerév nevű tünde-város urától megkapta a Naryát, az Eregionban kovácsolt Három Gyűrű egyikét.

A Harmadkorban Gandalfnak számtalan kalandban és megpróbáltatásban volt része. 2063-ban, a Fehér Tanács kérésére Dol Guldurba ment kémkedni, de nem tudta kideríteni, hogy ki uralja azt a földet. 2850-ben ismét bejutott és megtudta, hogy a birodalom ura maga Szauron. Az ott raboskodó törp uraságtól, Thráintól (aki a Hét Gyűrű egyik birtokosa volt valaha) megszerezte Erebor kulcsát, és sikerült megszöknie onnan. Később Gandalf sugalmazza Thráin utódjának, Thorinnak, hogy foglalják vissza Erebort, és hogy a Társaságba vegye be Zsákos Bilbót a Megyéből, talán azért, hogy a későbbiekben, a Megyében élő félszerzetekre is számíthasson. Ekkor még nem tudhatta, hogy a döntésnek sokkal fontosabb következményei lesznek, a kaland során ugyanis Bilbó szert tett az Egy Gyűrűre. Gandalf gyanította, hogy valóban az Egyről, de legalábbis egy Nagy Gyűrűről van szó, ezért a Kószákkal állandóan figyeltette a Megyét.

3001-ben rávette a hobbit-földről, a Megyéből elvándorolni készülő Bilbót, hogy ajándékozza a Gyűrűt unokaöccsének, Zsákos Frodónak, maga pedig a Szauron elleni szövetség döntéshozó szervének, a Fehér Tanácsnak fejéhez, a Fehér Szarumánhoz fordult, aki a Rend feje is volt egyben. Szarumán azonban már régóta csak a saját hatalmára gondolt, és arra. hogy valamiképp megszerezze a régóta elveszett Egy Gyűrűt. Mikor Gandalf kitudta szándékait, és megtagadta tőle a segítséget, Szarumán bebörtönözte Orthancban, ahonnan sikerült megszöknie.

A Gyűrűt közben Frodó az eriadori kósza, Aragorn segítségével iszonyú veszedelmek közepette Elrond otthonába, Völgyzugolyba vitte, ahol az összegyűlt szabad népek képviselői Gandalf szándékainak megfelelően elhatározták, a Gyűrűt Mordorba, az ellenség földjére kell vinni, s ott a Végzet-katlanban (az egyedüli lehetséges helyen) megsemmisíteni. Megalakult egy kilenctagú expedíció, mely ezt a célt végrehajtaná, a Gyűrű Szövetsége, melynek Gandalf lett a vezetője. Habár Mória tárnáiban életét vesztette egy balroggal folytatott küzdelemben, visszaküldték Középföldére, hogy befejezhesse küldetését.

A Gyűrűháború során felszabadította Rohan királyát, Théodent, száműzte Szarumánt az istarok sorai közül, részt vett a Kürtvári csatában, majd később Gondor ostromában is. Minas Tirith kapujában összemérte erejét a Boszorkányúrral, és ezzel értékes perceket szerzett, míg megérkeztek a rohírok. Miután a Háború véget ért, Gandalf sikerrel teljesítette feladatát, a Gyűrű-őrzők utolsó csapatával átkelt a Tengeren.