Frigidus menti csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] Előzmények

Theodosius, a csata győztese, a történelemben utoljára egységes Római Birodalom császára.

A Száva menti csata után II. Valentinianus és I. Theodosius újjászervezték a Római Birodalmat, megújuló hadjáratokat vezettek a betörő germánok ellen. E hadjáratokban tűnt ki Arbogasztész, aki a Rajna mellett állomásozó légiók fővezére volt, egyébként maga is germán – frank – származású. Arbogasztész olyannyira elbízta magát saját sikerei miatt, hogy gyakran magával a császárral is gőgösen viselkedett. II. Valentinianus kénytelen volt Arbogasztészt megfosztani minden tisztségétől viselkedése miatt, mire néhányy nap múlva 392-ben II. Valentinianust megfojtva találták meg saját szobájában, Vindobona melletti légióállomáson. I. Theodosiust Arbogasztész értesítette a császár haláláról, a frank hadvezér úgy informálta a keletrómai császárt, hogy II. Valentinianus öngyilkos lett. Arbogasztész szeretett volna I. Theodosiusszal személyesen is tárgyalni, de a császár kitért a találkozás elől, azt gyanította - és ezt Galla, II. Valentinianus nővére is megerősítette – hogy az egykori császárt meggyilkolta Arbogasztész. 392. augusztus 22-én Arbogasztész Flavius Eugenius kezébe adta a Nyugatrómai Birodalom kormányzását, ő a háttérbe húzodott, de továbbra is de facto ő irányította a birodalmat. Itáliában fölújították a pogány szokásokat, visszaállították a szenátusba Victoria istennő szobrát, fényes ünnepi meneteket tartottak a Vesta-szűzek és a pontifexek, augurok. Milánó püspökét, Ambrosiust azzal fenyegettk meg, hogy a milánói főtempolot istállóvá fogják alakítani. I. Theodosius elborzadva nézte a pogány szokások vissztérését Itáliába, felháborította II. Valentinianus meggyilkolása és a katolikus egyház háttérbe szorítása. Theodosius eldöntötte, hogy támadást intéz a Nyugatrómai Birodalom ellen és annak sikeres végrehajtása után egyesíti a birodalom két különálló részét.

[szerkesztés] Előkészületek

393-ban megkezdték az inváziós tervek kidolgozását, fővezérnek Flavius Stilichot nevezték ki. Lycopolis egyiptomi városból szerzetesek érkeztek Konstantinápolyba és igyekeztek meggyőzni a császárt a hadjárat mielőbbi megkezdéséről, melynek sikeres végrehajtása esetén megtörnék a nyugati, ariánus kereszténységet is. A hadsereg 394. májusáben indult el Konstantinápolyból, a légiók nagyrészt barbárokból, így pl. 20000 vizigót harcosból álltak. Maga I. Theodosius is a hadseregével tartott, Stilicho fővezér és a vizigót uralkodó Alarik és Bacurius társaságában. Arbogasztész nem az Alpokban állomásozott, hanem Itáliában vonta össze erőit, így Theodosius könnyen átkelt a Júliai-Alpokon és szeptemberre megérkezett a Frigidus folyóhoz, Aquileia térségébe.

[szerkesztés] A csata

Eugenius római érmén. A csata után kivégezték.

I.Theodosius szeptember 5-én kezdte meg a támadást a vizigót harcosok rohamával, mely roham megtört a sikeresen védekező Arbogasztész hadai miatt, Bacurius hibériai vezér is elesett a támadásban. A nap végére Eugenius ünnepeltette a katonáit, hogy sikeresen megvédték pozícióikat, miközben Arbogasztész egyes egységei elzárták a Júliai-Alpokban a visszavezető utakat, így I. Theodosius csapatait csapdába zárták. Szeptember 6-án a csüggedt keletrómai seregeket Theodosius újból harcra tüzelte fel, és egy utolsó nagy rohamra indultak a nyugatrómai seregek ellen. Az időjárás I. Theodosiust segítette: a keresztények máig csodaként tekintenek az eseményekre. Az nyugatrómai seregek íjászai hiába lőtték ki nyilaikat, azokat az Alpokból lezúduló heves szélvihar visszasodorta, a nyilak nem érték el a keletrómai támadó vonalat. A heves szélvihar közben Theodosius csapatai sebesülés nélkül elérték a nyugatrómai sereget és a nap végére döntő győzelmet arattak felettük. A csata után Eugenius fogságba került és lefejezték, Arbogasztész a kardjába dölt.

[szerkesztés] Eredmények

A költséges hadjárat I. Theodosius számára megtérülő vállalkozás volt: a pogányság katasztrófális vereséget szenvedett és a töténelemben Európában többé már nem képezett meghatározó tényezőt. A Nyugatrómai Birodalom megszállás alá került, a Római Birodalmat megújították, újból és egyben utoljára a történelemben egységes birodalom jött létre. A csata végérvényesen eldöntötte a kereszténység győzelmét a pogány Európa felett, a birodalom kereszténnyé lett. I. Theodosius a pogány testületeket feloszlatta, szertartásaikat eltiltotta, tempolmaikat bezáratta. A csatában a nyugatrómai légiók nagy része megsemmisült így szükség volt a birodalom körül gyülekező barbár-germán seregekkel való kapcsolatfelvételre és kiegyezésre. A nyugatrómai seregeket végérvényesen germán harcosok alkották, megkezdődött a germánok betelepülése a birodalomba.