Függőcinege

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Függőcinege

Státusz: nem veszélyeztetett

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Madarak (Aves)
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes)
Család:	Függőcinege-félék (Remizidae)
Nem:	Remiz
Faj:	R. pendulinus

Tudományos név

Remiz pendulinus
Linnaeus, 1758

A függőcinege (Remiz pendulinus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a függőcinege-félék (Remizidae) családjába tartozó madárfaj. Nevével ellentétben nem közelebbi rokona a valódi cinegéknek (Paridae), noha meglehetősen hasonlít rájuk.

[szerkesztés] Élőhely

Alapvetően eurázsiai elterjedésű faj. A Földközi-tenger európai és ázsiai partvidékén élő állomány állandó, míg az északabbra (nyugaton kb. a Rajnáig, északon Skandinávia déli csücskéig) élő függőcinegék telente délebbre vonulnak telelni. A vizek közelségét keresik, hegyvidékeken ritkák.

[szerkesztés] Megjelenés

Háta és alapvetően vörösesbarna színű, a hasi rész pedig világosabb kérmszínű. Alfajai elsősorban a fej színét tekintve különböznek egymástól. Az európai Remiz pendulinus pendulinus feje világos kékesszürke, amit fekete maszk díszít, torka pedig fehér. A fiatal állatok világosabb színűek és maszkjuk sincs.

Az európai madarakkal szemben a Kis-Ázsia és Levante vidékén élő ssp. menzbieri feje teljesen fekete, míg pl. a Kaszpi-tengernél és Közép-Ázsiában előforduló ssp. caspius fekete maszkját attól nem élesen elváló barna fejtető és feketével pettyezett torok fogja közre.

A függőcinege jellegzetessége a valódi cinegékhez képest hosszú farok. Testhossza 11 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 8-11 grammos. A tojók csak annyiban különböznek a hímektől, hogy maszkjuk kisebb.

[szerkesztés] Életmód

Elsősorban vizek mentén találkozhatunk vele, táplálékát az itt előforduló ízeltlábúak (pókok, hangyák, hernyók, csomósdarazsak, bodobácsok, levéltetvek) valamint az előbbiek szűkös kínálata esetén a nád és gyékény magvai képezik. Sokszor látni egy-egy nádszálba vagy fűzgallyba kapaszkodva.

Hívóhangja magas cííí vagy cinegeszerű ci-ci-ci.

[szerkesztés] Szaporodás

A függőcinege szinte kizárólag vízpartok mentén álló fűzfák ágvilláiban építi fel - pontosabban szövi meg - lelógó zacskóra emlékeztető fészkét, amelynek a tetején csőszerű bejárata van. Alapanyagul nádbuga és gyékénybuzogány pelyheit illetve barkapelyheket használ. Fészkének környékén kisebb revírt tart fenn.

Évente általában kétszer költ, egy-egy fészekalj 5-8 tojásból áll. A kotlás 12-14 napig tart, majd 18-26 napnyi folyamatos szülői etetést követően a fészeklakó fiókák kirepülnek.

[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulás

Az egész Kárpát-medencében rendszeres fészkelő.

Magyarországi állománya a Fertő tó vidékén a legsűrűbb, de a Tisza és a Rába mentén is gyakori. Becslések szerint Magyarországon 4500 - 13 000 pár él, és az állomány stabilnak mondható.

[szerkesztés] Védettség

A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.