Félelem és reszketés Las Vegasban

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Félelem és reszketés Las Vegasban: Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában című regényt Hunter S. Thompson írta, az illusztrációkat Ralph Steadman készítette 1971-ben. A történetben a főhős, Raoul Duke és ügyvéde, Dr. Gonzo az „amerikai álom” nyomában Las Vegasba utazik, ahol Duke és Gonzo személye Thompsont magát és chicano ügyvédjét, Oscar Zeta Acostát mintázza.

A könyv alapötlete Thompson tudósítása nyomán alakult ki a Mint 400 motokrossz futamról, ahonnan a Sports Illustrated magazin számára kellett képaláírásokat készítenie. Mielőtt felkérték volna, hogy a versenyről tudósítson, Thompson Los Angelesben tartózkodott, ahonnan Reuben Salazar meggyilkolásáról és az azt követő etnikai villongásokról tudósított. Acosta a chicano közösség közismert figurája volt, és mint ilyen, Thompson történetének természetes forrása lett. Akkoriban nehéz volt rávenni egy spanyolajkút, hogy nyíltan beszéljen egy fehér bőrű újságírónak Los Angeles feszült légkörében, így Thompson és Acosta úgy döntött, hogy Las Vegasba utaznak, ahol kényelmesebb körülmények között megírhatják a történetet.

Így egy 250 szavas képaláírási munkából a Rolling Stone magazin 1971 novemberi számába egy regény hosszúságú publikáció készült, amely a Fear and Loathing (Félelem és reszketés) címet viselte. A regényt a New York Times a „kábulat évtizedének legjobb könyve” jelzővel hirdette, Tom Wolfe pedig a „korszak égető szenzációjának” nevezte.

A nagy cápavadászat című könyvében Thompson úgy látja a Félelem és reszketés-t, mint a gonzo újságírás egy meghiúsult kísérletét, a gerilla tudósítói stílusét, amelyet egész életében hirdetett, és amiért folyamatosan síkra szállt. Állítólag William Faulkner mondta egyszer, hogy a „legjobb fikció sokkal igazabb az újságírás bármely formájánál és a legjobb újságírók ezt jól tudják”, vegyíti a történetmesélést, a fikciót és a hagyományos újságírást.

A könyv a hatvanas évek radikális szerveződéseit és drogkultúráját helyezi társadalomtörténeti összefüggésekbe. Feltárja és bemutatja a nyomasztó tényt, hogy 1971 fordulópont volt a hippik és az amerikai drogkultúra szempontjából, ez volt az év, amikor az előző évtized ártatlansága és derűlátása cinizmusba fordult.

[szerkesztés] Film

A filmet 1998. május 22-én mutatták be, Terry Gilliam rendezte, Raoul Duke szerepében Johnny Depp, Dr. Gonzo szerepében Benicio Del Toro látható.

A főszereplők egészen különleges előkészületeket tettek szerepeikhez. Del Toro húsz kilót hízott és kiterjedt kutatásokat folytatott Acosta életéről a forgatás megkezdése előtt. Depp hónapokig Thompsonnal élt, hogy részletesen megismerje Thompson szokásait, jellegzetes gesztusait. Depp még a kocsiját is lecserélte Thompson piros Cadillacje, a „Nagy vörös cápa” mására és az előkészületek során körbeutazta vele Kaliforniát. A filmben viselt ruhadarabok között több eredeti is található, amiket Depp Thompsontól kölcsönzött és Thompson maga vágta le Depp haját olyanra, ahogyan ő nézett ki. Thompson fel is bukkan egy rövid időre a filmben, Duke egy emlékének felidéződésekor: egy San Francisco-i klubban, a Mátrixban Thompson egy asztalnál ülve éppen tüzet ad a mellette ülő lánynak, Duke ezt kommentálva mondja: „Ott voltam. Szűz Mária! Ott voltam!”

Mindkét színészt a film eredeti rendezője, Alex Cox választotta ki a szerepre, az eredeti forgatókönyvet is ő írta társával Tod Davies-szel. Amikor azonban Gilliam megkapta a rendezést, egyúttal le is cserélte a Cox–Davies-féle forgatókönyvet. Thompson maga nem szerette és nem hagyta jóvá Cox megközelítését a filmhez. Gilliam ekkor saját forgatókönyvvel próbálkozott, amit Tony Grisonival készített. A bemutatáskor Gilliam megtudta, hogy az Amerikai Írók Egylete (Writers Guild of America, WGA) nem engedi, hogy Cox és Davies nevét kivegyék a stáblistából, noha anyagaikat egyáltalán nem használták a filmhez. A hírnév megosztásának kényszerén feldühödve Gilliam kilépett a WGA-ből és a film bizonyos korai premier-nyomtatványain egy rövid névtelen bevezetőben figyelmeztette a közönséget, hogy a feliratoktól eltérően a filmben nem voltak forgatókönyvírók.