Eocén
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az eocén földtörténeti kor, amely 55,8 (± 0,2) millió évvel ezelőtt kezdődött és 33,9 (± 0,1) millió évvel ezelőtt fejeződött be. A kainozoikum kor legkorábbi, paleogén nevű korszakának második kora, amely a paleocént követte és az oligocént előzte meg.
Az eocén korszak folyamán jelent meg az első maihoz hasonló emlős fauna. A korszakot a Grand Coupure („Nagy Törés”) néven ismert kihalási esemény zárta le, amelyet egyes elméletek meteorbecsapódással magyaráznak Szibériában vagy a Chesapeake-öbölben. A korszak elejét és végét jelző kőzetrétegek (stratum) jól azonosíthatóak, bár kormeghatározásukban van némi bizonytalanság.
Az eocén korszak neve a görög Eos („hajnal”) és ceno (új) nevekből származik: az „új hajnal” elnevezés a modern emlősfauna kialakulására utal.
[szerkesztés] Az eocén alkorszakai
Az eocén a következő alkorszakokra bontható:
| Priabonai (felső eocén) | (37,2 ± 0,1 – 33,9 ± 0,1 millió évvel ezelőtt (mya) |
| Bartoni | (40,4 ± 0,2 – 37,2 ± 0,1 mya) |
| Lutetiai | (48,6 ± 0,2 – 40,4 ± 0,2 mya) |
| Ypresi (kora eocén) | (55,8 ± 0,2 – 48,6 ± 0,2 mya) |
Based on work by 