Elnök
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az elnök egy testület, szervezet vagy egy állam élén álló személy.
[szerkesztés] Történelem
A forradalom előtti Franciaországban a parlament elnöke a hivatali arisztokrácia tagja volt, jelentős bírói és igazgatási hatáskörrel; elnökölt tárgyalásokon és különböző meghallgatásokon is. A 17. és 18. században a parlamenti ülések, beleértve az elnöki tisztséget is, örökölhetőek voltak: ha a tisztségviselő befizette a paulette néven ismert speciális adót a kincstárnak, akkor ezáltal biztosította, hogy a hivatala az örökösére szálljon. Az "első elnök" tisztségét azonban csak királyi kinevezéssel lehetett elnyerni.
Az "elnök" szó a mai értelemben (az államfő megnevezése) az Egyesült Államok 1787-es alkotmányában fordul elő először. Az ezt megelőző amerikai kormányoknak is elnök állt az élén, de ezek nem voltak államfők. Ezt követően több nemzet is átvette a fogalmat. Haiti volt Latin-Amerika első elnöki köztársasága, amikor Henri Christophe 1807-ben felvette ezt a címet. Utána majdnem mindegyik amerikai állam, amely az 1810-1820-as években függetlenné vált Spanyolországtól, elnöknek nevezte az államfőt. Az első európai államfő a második Francia Köztársaság elnöke volt, 1848-ban; az első francia köztársaságnak még konzulok álltak az élén az ókori Római Köztársaság mintájára. Afrikában először Libériának volt elnöke (1848), Ázsiában pedig Kínának (1912).
