Diszfunkcionális család
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A diszfunkcionális család egy olyan viszálykodó család, amelyben az egyes családtagok neveletlen és erőszakos viselkedése a család többi tagjának hasonló viselkedését váltja ki. A gyermekek gyakran úgy nőnek fel ezekben a családokban, hogy ezt a viselkedésmódot normálisnak gondolják.
A diszfunkcionális család tagjai hasonló tünetekkel és viselkedésmintákkal rendelkeznek, amelyek révén a családi struktúrán belül hasonló tapasztalatokat szereznek. Ez a diszfunkcionális attitűd megerősödéséhez, annak elfogadásához vagy állandósulásához vezet.
A diszfunkcionalitásnak léteznek prototípusai. A családfők inkompetenciája elhatárolódást és gyenge irányítást eredményez. Gyermekeik kevésbé képesek az önellátásra. Egyesek összeférhetetlenné válnak vagy megsértik a helyes magatartás alapvető szabályait. A családtagoknak komoly problémái alakulhatnak ki mind magatartásukkal, mind pedig másokkal való kapcsolataikkal.
Az alkoholizmus gyakran vezet diszfunkcionális család kialakulásához. A problémák tartóssá válhatnak és akár több nemzedéket is érinthetnek. Az alkoholizmus problémája megszűnhet, de egy generációt átugorva újra jelentkezhet. Hatással lehet az ún. belső gyermekre (John Bradshaw nyomán).
A diszfunkcionális családban felnövő gyermekek gyakran besorolhatók az alábbi öt kategóriába:
- "A Jó Gyerek" – gyakran a család hőse, aki elfogadja a szülői irányítást.
- "A Problémás Gyerek" – a család fekete báránya, akit általában hibáztatnak.
- "A Gondviselő" – az egyetlen, aki felelősséget vállal a család érzelmi jólétéért.
- "Az Elveszett Gyerek" – alig észrevehető, csendes, szeret félrevonulni.
- "A Háttérből Irányító" – megalkuvó, aki igyekszik kihasználni és a maga javára fordítani a családtagok hibáit.
 |
Ez a társadalomtudományi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 