Délkelet-Ázsia művészete

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az 1. évezred folyamán India ősi kultúrája egész Délkelet-Ázsiában éreztette hatását. A 2. század végére a kétoldalú kereskedelem egészen Indonéziáig terjedt, és a buddhista szerzetesek is ezt a kultúrát népszerűsítették. Az indiai misszionáriusok a hindu és buddhista rituális művészetet Thaiföldön és a khmerek előtti Kambodzsában is meghonosították.

Az indojávai művészetben mindinkább a hazai, maláj elemek kerületek előtérbe. Indokína ősi művészetének eredeti indiai jellegét olyan műemlélek mutatják, mint Kambodzsában a híres Angkor-Vat teplomváros. Később az indiai hagyományt kínai hatásokkal ötvöző önálló khmer művészet és thaiföldi (sziámi) művészet is kifejlődik.

A brahmanista művészettel egyidejűleg bontakozik ki a burmai és thaiföldi buddhista művészet a maga jellegzetes templomaival, amelyek jóformán semmiféle plasztikai díszítést nem alkalmaznak, de építészetüket tekinve közel állnak India brahmanista művészetéhez.

[szerkesztés] Építészet

A hindu templomépítészet Indiában fejlődött ki, és onnan terjedt tovább Délkelet-Ázsia területére. Itt a legmagasabb fokra Kambodzsában jutott, ahol az első nagy templomvárost Jaszovarman építette 889 és 910 között. Angkor hatalmas templomai a 12. században épültek.

A buddhista építészet egyik legjellegzetesebb műfaja a szintén Indiában kialakult sztúpa, vagyis sírhalom. A sztúpaépítészet egyik remeke a jávai Borobudurban található. Valószínűleg az indiai eredetű Szailendra király dinasztiájának uralkodása alatt készült, aki a 8. században a Maláj-félszigeten, Szumátrán és Jáván alapította meg birodalmát.

Burma leghíresebb templomát, a Paganban álló Ananda-szentélyt indiai buddhista szerzetesek építették a 11-12. században. A templom bengáli hatásról árulkodik.

[szerkesztés] Szobrászat

Az 1. évezred első felében Délkelet-Ázsiában készült Buddha-szobrok az indiai Gupta-kor hatását mutatják. Különösen szépek a jávai Buddha-fejek. Ezekben a világtól való buddhista elvonultság csodálatra méltó nyugalomban és szépségben jut kifejezésre. Buddha arcát a vonások rendkívüli szabályossága és arányossága jellemzi. Az egész arc általában három egyforma részre, az orr, homlok és áll zónájára oszlik. Az arcvonások különleges finomsága és az átszellemült, elmélkedő arcikfejezés jellemzi. A keskeny arcot koronázó, hangsúlyozottan kidolgozott fejdísz e művet nagy plasztikai erővel ruházza fel. A bordobuduri Buddha-fej fiatalosab, arca teltebb, hajfürtjei a koponyához lapulnak.

A valamivel később keletkezett thaiföldi Buddha-szobrok feje magas, nyílt homlokú, szemöldökük nincs, keskeny szeműek, mosolygósok. Van néhány szép Buddha-szobor a vietnami Dong Doungban is.

Egy bordobuduri reliefsor Buddha életét jeleníti meg. Láthatjuk királyfiként, amint rituális mosakodást végez a parton, miközben az istenek követei virágszirmokat hintenek fejére. Egy másik domborműn Buddha egyik tanítványát láthatjuk ahogy egy lánynak magyaráz a kútnál. A lány előtt korsója áll, ő pedig tanítója szavait hallgatja. Hat társnője kezükben vagy fejükön tartott korsóval éppen a kúthoz igyekszik. Az egymással csevegő alakok arcán bensőséges kifejezés látható. A bordobuduri reliefek arányosak, gazdagabbak és lágyabbak, mint a szancsi és bhárhuti domborművek. A művész a síkon finom átmeneteivel nemcsak a testek formáit, hanem a flórát sőt még a táj levegőjét is nagyszerűen érzékelteti.

[szerkesztés] Lásd még

India művészete