User:Cserlajos/Műhely

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

({{{1}}}})

A sablonnal (ami gyakorlatilag csak egy szövegrész formázását végzi el) a források megnevezésénél lehet a nyelvet feltüntetni, haszánlata: * {{forrásnyelv|angolul}} John Smith: My First Book. London, 2006.

Ami így fog kinézni:

• (angolul)  {{{2}}} John Smith: My First Book. London, 2006.

A nyelv megadásánál - az egységesség kedvéért - a nyelv teljes magyar nevének "ul/ül"-lel toldalékolt alakját add meg.

[szerkesztés] Áltudományos nyelvösszehasonlítás

Az áltudományos nyelvösszehasonlítás az áltudományok egyike, amely történeti kapcsolatokat kíván állítani különféle nyelvek között azáltal, hogy a közöttük lévő hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Amíg az összehasonlító nyelvészet a nyelvek történelmi kapcsolatait is figyelembe veszi, a nyelvészek azokat a nyelvészeti összehasonlításokat, amelyek a nyelvészet és a tudományos munka általános szabályait figyelmen kívül hagyják, áltudományosnak minősítik.

[szerkesztés] Általános jellegzetességei

Az áltudományos nyelvösszehasonlítások művelői általában olyan – egyébként nem feltétlenül műveletlen, sőt, akár egyes területeken elismert munkásságú – személyek, akik csupán egy kevés vagy semmiféle jártassággal nem rendelkeznek a nyelvészet terén. ^[forrás?]

Az áltudományos nyelvösszehasonlítás általánosan két olyan nyelvet választ ki, amelyben bizonyos szavak hasonlóak jelentésükben és hangalakjukban. Mialatt ezek a hasonlóságok bizonyítékoknak tűnhetnek a laikusoknak, két ok is létezik, amiért ezek a hasonlítások megbízhatatlanok. Először, a használt eljárás nem jól meghatározott: a hasonlóság követelménye erősen szubjektív, és így nincs kitéve az esetleges hamisítás ellenőrzésének; mindez ellentétben áll a tudományos munkamenet szabályaival. Másodszor, a világ összes nyelve viszonylagosan nagy szókinccsel rendelkezik, így könnyű véletlenszerű hasonlóságokat találni köztük.

Éppen a megbízhatatlansága miatt, a véletlenszerű egybeesések keresését a szakképzett nyelvészek elutasítják. Ehelyett az összehasonlító nyelvészet a nyelvek közti rendszeres hangmegfeleléseket, a nyelvtani és alapszókincsi egyezéseket keresi az elmélet bizonyítására.

Bizonyos nyelvek több figyelmet kapnak az áltudományos nyelvészeti munkákban, mint például a jelentősebb ókori civilizációk nyelvei, az egyiptomi, az etruszk, és a sumer, amelyek feltételezetten rokonságban állnak izolált nyelvekkel, mint a baszk, japán, és az ainu, valamint a földrajzi szomszédaival rokonságban nem álló nyelvekkel, mint a magyar.

[szerkesztés] Az áltudományos nyelvösszehasonlítás jelei

Az alább felsorolt jellegzetességek alkalmasak az áltudományos nyelvészeti munkák behatárolására. Minél több érvényesül közülük, az áltudmányosság valószínűsége annál nagyobb.

• Képtelenség a rendszeres megfelelések megtalálására a nyelvek között.
• Képtelenség a rokonságot bizonyító nyelvtani bizonyítékok bemutatására: az állítások kizárólag szókincsi alapokon nyugszanak.
• Az összehasonlított alakok önkényes darabolása: az összehasonlítások csupán a szavak egyes részeire (általában első szótagjaikra) vonatkoznak, a többi részt figyelmen kívül hagyják.
• A morfológia szavak struktúrájára vonatkozó hatásainak elfelejtése: a ragozatlan tőalakok néha teljesen ragozott alakokkal hasonlíttatnak össze.
• A szókölcsönzés lehetőségének kizárása.
• Csupán az összehasonlított nyelvek tipológiai hasonlóságaira való támaszkodás, ahol a nyelvek morfológiai sajátosságait emlegetik a rokonság bizonyítékaként.
• Az ismert nyelvtörténet megtagasása: a szavak mai alakjának használata; nincs tekintet a kérdéses nyelvek bizonyított vagy a helyreállított történetére.
• A már megalapozott eredmények semmibe vétele új, spekulatív elméletek kedvéért. Például, kölcsönszavak vagy mesterségesen (nyelvújításkor) létrehozott szavak használata a bizonyítás során.
• A földrajzilag egymástól igen távol álló nyelvek összehasonlítása, főleg olyan összefüggésben, amely egykori, elveszett civilizációkról regél.
• A feltétlenül távoli nyelvrokonságok bizonyításának egyszerűségét bizonygató állítások.
• Sikertelenség a munka kölcsönösen ellenőrzött nyelvészeti folyóiratokban történő megjelentetésre.
• Annak az állítása, hogy a bizonyítgatott elmélet minden kritikája a tradicionalizmusnak, ideológiai faktoroknak vagy a szakértő nyelvészközösség összeesküvésének köszönhető.