Ceftibuten

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ceftibuten
8-[2-(2-amino-1,3-thiazol-4-yl)- 4-carboxy-but-2-enoyl] amino-7-oxo-2-thia-6-azabicyclo[4.2.0] oct-4-ene-5-carboxylic acid
CAS szám 97519-39-6	ATC kód J01DD14
INN	ceftibuten
Kémiai képlet	C15H14N4O6S2
Moláris tömeg	410.427 g/mol

A ceftibuten dihidrát szájon át adható, félszintetikus, harmadik generációs cefalosporin antibiotikum. Kémiai neve: (+)-(6R,7R)-7-((z)-2-(2-amino-4-tiazolil)- 4-karboxikrotonamido)-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo(4.2.0)okt- 2-en-2-karboxilsav dihidrát. Molekulatömege: 446,43 dalton. Mikrobiológiai jellemzők: A β-laktám típusú antibiotikumok többségéhez hasonlóan a ceftibuten is a baktériumok sejtfalszintézisének gátlásával fejti ki baktericid hatását. Kémiai szerkezete folytán nagymértékben ellenáll a β-laktamázok hatásainak. Számos β-laktamáz-termelő, más cefalosporinokra és penicillinre rezisztens mikroorganizmus érzékenynek bizonyulhat ceftibutenra.

A ceftibuten a plazmid-mediált penicillinázok és cefalosporinázok hatásainak is nagymértékben ellenáll. Egyes, pl. Citrobacter, Enterobacter és Bacteriodes fajok által termelt, kromoszóma-mediált cefalosporinázokkal azonban nem stabil. Más β-laktám típusú antibiotikumokhoz hasonlóan a ceftibuten sem adható általános mechanizmusú (pl. impermeabilitás, penicillin-kötő fehérje (PBP)) rezisztencia esetén (pl. penicillin-rezisztens S. pneumoniae okozta fertőzésekben). A ceftibuten preferenciálisan kötődik az E. coli PBP-3 fehérjéjéhez. Ennek hatására 1/4-1/2 MIC koncentráció esetén filamentózus sejtalakok keletkeznek; a MIC kétszeresének megfelelő koncentráció esetén citolízis következik be. Az ampicillin-érzékeny, ill. -rezisztens E. coli ellen hatásos minimális baktericid koncentráció (MBC) nagyjából azonos a MIC értékkel.

A ceftibuten in vitro körülmények között és a klinikai alkalmazás során a következő mikroorganizmusok törzseinek zöme ellen hatásosnak bizonyult:

- Gram-pozitív mikrobák: Streptococcus pyogenes, Streptococcus pneumoniae (a pencillin-rezisztens törzsek kivételével).

- Gram-negatív mikrobák: Haemophilus influenzae (β-laktamáz pozitív és negatív törzsek is), Haemophilus parainfluenzae (β-laktamáz pozitív és negatív törzsek is), Moraxella (Branhamella) catarrhalis (többségük β-laktamáz pozitív), Escherichia coli, Klebsiella fajok (pl. K. pneumoniae, K. oxytoca), indol-pozitív Proteus (pl. P. vulgaris) és más Proteae családba tartozók (pl. Providencia), P. mirabilis, Enterobacter fajok (E. cloacae és E. aerogenes), Salmonella fajok és Shigella fajok.

In vitro a következő mikroorganizmusok törzseinek zöme ellen bizonyult hatásosnak a ceftibuten, azonban a klinikai hatékonyság nem volt bizonyított.

- Gram-pozitív mikroorganizmusok: C- és G-csoportú streptococcusok.

- Gram-negatív mikroorganizmusok: Brucella, Neisseria, Aeromonas hydrophilia, Yersinia enterocolitica, Providencia rettgeri, Providencia stuartii, valamint egyes (kromoszomális cefalosporinázokat nagy mennyiségben nem termelő) Citrobacter, Morganella és Serratia törzsek. A ceftibuten nem hat staphylococcusokra, enterococcusokra, Acinetobacter, Listeria, Flavobacterium és Pseudomonas fajokra. Kevéssé hat az anaerobok zömére, többek között a Bacteroides fajok többségére. A ceftibuten transz-izomerje in vitro és in vivo egyaránt hatástalan ugyanezekre a törzsekre.

Érzékenységi vizsgálat

Diffúziós módszer: Egyetlen, 30 µg ceftibutent tartalmazó koronggal végzett vizsgálat eredményét a következő kritériumok alapján kell értékelni. A kórokozó érzékeny, ha a gátlási zóna átmérője ≥21 mm, közepesen érzékeny, ha az átmérő 18-20 mm; és rezisztens, ha az átmérő ≥17 mm. A Haemophilus törzsek 28 mm-nél nagyobb zónaátmérő esetén minősülnek érzékenyeknek. A pneumococcusok oxacillinnel vizsgált >20 mm zónaátmérő esetén érzékenyek penicillinre, így ceftibutenre is érzékenynek tekinthetők.

Standardizált módszerrel végzett érzékenység-vizsgálathoz laboratóriumi felhasználásra tenyésztett kontroll mikroorganizmusok szükségesek. A 30 µg ceftibutent tartalmazó korong körül E. coli ATCC 25922 ill. H. influenzae ATCC 49247 törzs esetén egyaránt 29-35 mm-es gátlási zónának kell keletkeznie.

Izolátumok in vitro vizsgálatára mindig a 30 µg-os ceftibuten korongot kell használni, a cefalosporin-érzékenység tesztelésére szolgáló osztályspecifikus (cefalotin tartalmú) korong a ceftibutentől eltérő hatásspektruma miatt nem megfelelő.

Dilúciós módszer: A mikroorganizmus ≤8 µg/ml MIC esetén minősül érzékenynek, ill. ≥32 µg/ml MIC esetén rezisztensnek ceftibutenra; míg a 16 µg/ml-es MIC a mérsékelten ceftibuten-érzékenység jele. A standard diffúziós módszerhez hasonlóan a standard dilúciós eljáráshoz is laboratóriumi célra tenyésztett kontroll mikrobákat kell használni. A standard ceftibuten por MIC értéke E. coli ATCC 25922 alkalmazása esetén 0,125-0,5 µg/ml, S. aureus ATCC 29213 esetében ≥32 µg/ml, és H. influenzae ATCC 49247 esetén 0,25-1,0 µg/ml.

[szerkesztés] Készítmények

Cedax (Schering-Plough)