Budakalász
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Közép-Magyarország |
| Megye | Pest |
| Kistérség | Szentendrei |
| Rang | nagyközség
|
| Terület | 15,11 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 2011 |
| Körzethívószám | 26 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Budakalász: nagyközség Pest megyében a Szentendrei kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Budapesttel közvetlenül határos település a Duna mentén, a „Dunakanyar kapuja"-ként is emlegetik. Területét keleten a Duna, nyugaton a Nagy-Kevély, tõle északra Pomáz és Szentendre városok határolják. Közvetlen házai mellett terül el az úgynevezett Omszk-tó, amely ma még pihenésre, kikapcsolódásra szolgáló közpark. A belterületen kívül esõ területrészei: Szentistvántelep, amely az 1920-as években tisztviselõ-telepnek épült, s a Duna-parti részen a Luppa-sziget, üdülõkkel.
[szerkesztés] Címere
A nagyközség címere Budakalász Nagyközség Önkormányzatának 4/1991. (V.20.) számú rendelete szerint négy mezőre osztott pajzs, a mezőkben egy-egy jelképpel.
[szerkesztés] A mezők alapszínei és jelképei
- I. mező: arany alapon három zöld színű hegy, a legkisebben három ezüst színű kereszt;
- II. mező: kék alapon három aranyszínű búzakalász;
- III.mező: kék alapon ezüst színben a bronzkori kocsi;
- IV. mező: arany alapon vörös ekevas és csoroszlya.
[szerkesztés] A címer színei és jelképei szimbolizálják
- a zöld szín a mezőket, a kék a Dunát, az arany a búzaföldeket,
- a két nagyobb hegy a Nagykevélyt és Kiskevélyt, a kisebb hegy a három kereszttel a Kálvária dombot,
- a három búzakalász a községben élő magyar, német és szerb lakosságot,
- a bronzkori kocsi a település fekvését és régiségét,
- az ekevas és csoroszlya a község kétszáz év előtti pecsétjén szerepelt, a helyi polgárjog gyökereit emeli be napjainkba.
[szerkesztés] Története
Igen gazdag régészeti emlékekben: a jégkorvégi gravettien kultúrától kezdõdõen szinte minden lényeges nép élt a szûkebb területén. 1932-ben a kavicsbánya területén került elõ az a 7000 éves kis vizmeritõ edény - budakalászi kocsi -, amely a legelsõ kocsi makett. Fennmaradt egy római kori őrtorony maradványa, a legújabb egyedülálló lelet pedig egy rézbõl öntött, domborîtott vadászjelenetekkel dîszîtett avar korsó. A falu határában található kőbánya már a rómaiak idejében is ismert volt, innen vitték a Hõsök tere közepén álló "Ismeretlen katona" emlékmû sîrkövét. Az 1922-ben felparcellázott üdülőtelepet, a Szentistvántelep-et 1950-ben csatolták Budakalászhoz.
A település 1135-tõl ismert neve: Kalez, a középkorban Kaluz, majd Kalaz. Ez a honfoglalást követõen itt letelepült kabar népcsoport nevébõl eredt, jelentése: "kaliz". Már a török hódoltság idejében telepedtek le szerb (rác) származásúak, tömegesen azonban csak az 1690-es menekülésük idéjén kerültek erre a vidékre. A svábok 1728-at követõen jelentek meg a faluban, késõbb, az 1800-as évek végén néhány felvidéki szlovák család települt be.
[szerkesztés] Látnivalók
- Görögkeleti ortodox templom (barokk, 1752, ikonosztáz a 18. század végéről)
- Régi szerb keresztek
- Hõsi halottak emlékmûve
[szerkesztés] Gazdaság
- 1900-ban megalakult a Neubauer és Sárkány "Mungo" textilipari hulladékhasznosító gyár. Az I. világháború alatt itt is készítettek kötszereket, sebkötöző vattákat.
- Egy káposzta savanyító üzem helyén 1923-ban kezdte meg működését a méltán hiressé lett Klinger gyár, amelyben az 1990-es rendszerváltás előtt készültek a messze földről is keresett kender és lenanyagú textîliák. Jelentősek voltak a kékfestő-vásznai, abroszai és a tûzoltófecskendőkhöz használt tömlõi, amelyeket egy hazai szabadalom révén világhíres színvonalon készítettek. A II. világháború után - államosítva - továbbélt az üzem, Budakalászi Textilművek Rt. néven, majd a '80-as években bekövetkezett összevonások révén itt nyert elhelyezést a vezérigazgatóság is, ettől kezdve szerepel "Lenfonó és Szövőipari Vállalat (BUDAFLAX)" néven. Itt gyártották 1978-tól 1982-ig a a Trapper nevű farmeranyagot.
A Lenfonó maradandót támogatott kulturális területen: a nemzetközi versenyek élvonalába emelkedett "Lenvirág" néptáncegyüttes megalakulásakor komoly anyagi támogatást vállalt, s az együttes neve ezért utal a lenre.
[szerkesztés] Források
- Barcza Katalin: Kalászi olvasókönyv. Budakalász, 2000
- Emlékek Könyve: 100 éves a budakalászi Állami Népiskola. Budakalász, 2002
- Kátai Ferenc: Megszólalnak a kövek - Budakalász története 1900-ig. Budakalász, 1995
- Kitelepítettek - Die Ausgesiedelten, szerk.: Szabó Ferenc, Budakalász, 1996
- Milan Nedeljkov: A kalazi szerbek krónikája. Budapest, 2003
- Kalászi svábok krónikásai, szerk.: Szabó Ferenc, 2006.
Based on work by 