Bocatius János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bocatius János (Wetzschau, 1549 - Magyarbród, 1621. október 31.) kassai főbiró és iskolaigazgató, költő

[szerkesztés] Élete

Eredetileg Bocknak hívták; Horváth Mihály történeti műveiben magyarosan Bogáthy Jánosnak nevezi. Ifjú éveiről annyit tudunk, hogy a jól szervezett szászországi iskolákat látogatta, hol a költészetet és általában a tudományokat igen korán kezdte ápolni. Bél Mátyás szerint ő egykori kedves tanítóját, Gäbel Miklóst, kit a körmöcbányaiak tanítójuknak megválasztottak és kit Bocatius mint kitünő férfiut egyik költeményében meg is énekelt, követte Magyarországra. Előbb a Szepességen több helyen működött, sőt hihetőleg Selmecbányán is, miután egyik értekezését a selmecbányai tanácsnak ajánlotta. 1594. január 20. az eperjesi tanács őt ünnepélyesen meghivta az ottani collegium vezetésére. Itt rövid idő alatt nagy föltűnést keltett tudományos előadásaival; innen terjedt el rendkivűli tudományosságának hire az egész országban; hirneve még inkább növekedett akkor, midőn 1596-ban Wittenbergben a bölcselettanból a mesteri fokozatot elnyerte, miután 48 társa között ő állotta ki legjobban a szigorlatokat. Bocatius öt évig működött Eperjesen; módszere abban állott, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanított és főtekintettel volt azon dolgokra, melyek a polgároknak szükségesek, ha esetleg előljárókká lesznek. Ezen nevelési elveiért Felsőmagyarország nevelőjének tartották. Miksa főherceggel, ki huzamosabb ideig ott tartózkodott, megismerkedett és ennek emlékét egy költeményben örökítette meg. Igy jutott el híre a királyi udvarba is. Rudolf királytól „koszorús családi költő" címet és 1598. augusztus 12. magyar nemességet nyert. 1599. május 11. a kassai tanács hivta meg őt az ottani iskolák vezetésére s az ő igazgatása alatt érte el a kassai iskola virágzásának tetőpontját. 1603-ban a város birájává választották meg, de ezentúl se mondott le igazgatói állásáról és neve alá ezt irta: Rector utriusque Reipublicae. Bocatius a szent Erzsébet egyház elvételében erőszakot látván, 1604. január 9. két tanácsossal Prágába indult Rudolf királyhoz, kitől azonban kihallgatást nem nyerhetett; ez utjából tizenegy terjedelmes levelet írt német nyelven Kassa város tanácsához. Bocskay István előtt 1605. november 11. Kassa megnyitotta kapuit; Bocatius a polgárok élén a győztes vezért ünnepélyesen fogadta és ezen időtől fogva hű követője volt Bocskaynak. Jelen volt az 1605. november 12. rákosmezei találkozásnál, midőn Lala Mohamed nagyvezér a szultán megbizásából Bocskaynak koronát tett a fejére. Rákosról Bocskay Korponára ment, kiséretében volt Bocatius is kit a korponai gyűlés után Bocskay a német birodalomba követségbe küldött, hogy a német protestáns fejedelmek szövetségét kinyerje. Henrik braunschweigi herceg azonban mint gyanús embert, mivel a császártól útlevele nem volt, elfogatta és a császáriaknak kiadta, kik őt a prágai várban élethossziglan börtönre itélték. Fogságából lelkes neje szabadította ki; ez ugyanis Prágába menvén, a várban cselédnek állott és kieszközlé, hogy egyszer a fogolynak maga vitt enni; ezen alkalommal egy kötélhágcsót a tésztába gyurt, azt kenyérbe sütötte s férjének kezébe juttatá, ki azon a következő éjjel leereszkedvén, hű társával öt évi fogság után szerencsésen Kassára ért. (Kiszabadulását Melczer irta le az 1825. Irisben, de neje is némi vonatkozással említi ezt azon levelében, melyet férjének Olympias Carceraria című munkájához irt.) A királytól bocsánatot nyerve, ujólag megkinálták a polgármesteri tisztséggel; ő azonban ezt nem akarta elfogadni s kizárólag az iskolának élt. Bethlen Gábor fejedelem, mint a tudománynak nagy pártfogója, Bocatiust titkos tanácsosi ranggal a gyulafehérvári könyvtár őrévé tette. Még több éven át működött uj hivatalában és fontos ügyekben gyakran mint követ fordult meg több külföldi udvarnál; utolsó utját is ura érdekében tette.

[szerkesztés] Munkái

1. Celadon. Ecloga... Bartphae. (Azon alkalommal irta, midőn Belsius János leányát, Erzsébetet 1594. jún. 21-én nőül vette.)

2. Ungaria gratulans ser principi ac domino Maximiliano archiduci Austriaco... cum partes Ungariae Superioris ingreditur. Bartphae, 1595.

3. Elegiae duae. Altera M. Joannis Bocatii P. L. altera P. Joannis Balogi Th. amincis lectoribus exhibendae. (B. elegiája Balog János kisszilvási és demethei paphoz. Bártfa, 1595. Külön czimlapja nincs és nem volt.)

4. Oratio de profanitate Turcicae religionis, deque rebellionis maledicti regni initiis et incrementis. Vittebergae, 1596. (Értekezése, midőn a bölcseletből a mesteri fokozatot elnyerte. Selmecz városának ajánlotta.)

5. Siracides vel Ecclesiasticus Jesu, filii Sirach, Paraeneses ad vitam bene beateque transigendam in locos communes redactae et versibus elegiacis redditae. U. ott, 1596.

6. Castra temperantiae. Bartphae, 1597.

7. Musae parentales. U. ott, 1598.

8. Munus Judiciale. U. ott, 1598.

9. Novus Annus. U. ott. 1599.

10. Hungaridos libri poematum V. U. ott, 1599. (Munkái közül ezt ismerik legáltalánosabban és ezt tartják legsikerültebbnek; mutatványokat is ebből szoktak közölni; bővebben ismerteti dr. Tóth Lőrincz a kassai főgymn. 1884–85. évi Jelentésében.)

11. Commentatio epistolica de legatione sua ad Stephanum Bocskay. Transilvaniae principem, et suscepta cum eo anno 1605. in campos Rákos profectione. (Bel, Adparatus ad hist. Hung. decad. I. monum. VII. Ezen ránk magyarokra kiváló érdekű munkából dr. Tóth Lőrincz bő kivonatot közöl a fönt említett Jelentésben.)

12. (Olympias Carceraria.) Andachtige Schoene Geistliche Lieder. (Czimlapnélküli csonka példány a m. t. Akadémia könyvtárában, melynek előszava 1611. jún. 5-én kelt; ebben irja le fogsága történetét.)

13. Salamon Hungaricus vel de Mathiae Corvini, potentissimi ac felicissimi... Hungariae regis... dictis. Cassoviae. 1611. (Galeotus munkájának B. által javított kiadása, melyben üdvözlő verse II. Mátyáshoz és Thurzó György nádorhoz, végül pedig négy levélen egyéb versei vannak.)

14. Militia S. Georgii. U. ott. 1612.

15. Hebdomelodia Psalmi 103. U. ott, 1614.

16. Anser nuptialis. U. ott, 1618.

17. Historia Parasceve. U. ott, 1621.

Lampe említi, hogy megirta Bethlen Gábor uralkodásának történetét is a fejedelem meghagyásából, e munkája azonban elveszett. A Magyar nyelvmivelő társaság Munkáinak első darabja cimét is adja: Res gestae in Hungaria et Transylvania sub tribus imperatoribus et regibus Rudolpho II. Mathia II. et Ferdinando II. nec non Gabrielis Bethlen. Auctore Johanne Bocatio; ezen hozzáadással: kinyomattatott, de felette ritka, elfogyott.

[szerkesztés] Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996