Beck Károly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Beck Károly (Baja, 1818. május 1. - Bécs, 1879. április 10.) költő

[szerkesztés] Élete

Zsidó származású volt; atyja, ki kereskedő volt, fiát is ezen pályára szánta, de a fiú nem volt erre hajlandó s Baján a gimnáziumot elvégezve, Bécsbe ment orvosnövendéknek, de rövid idő mulva elhagyta az egyetemet és Lipcsébe ment, hol a bölcseleti karba beiratkozott. Itt fiatal iró- s művésztársai körében kizárólag a szépirodalomnak, költészetnek és tudománynak élt. 1841-ben Pestre jött lakni szüleihez, kik időközben a fővárosba költöztek. 1843-ban ismét Bécsbe ment, hol baráti viszonyba lépett Nicholas Lenauval. 1844-ben Berlinbe hajtotta ismeretszerzési vágya s nyugtalan szelleme; ezen évben, valamint 1861. és 1862-ben költeményeiből felolvasásokat tartott Drezdában, Weimarban és Berlinben. 1846. tavaszán haza látogatván, ez alkalommal találkozott Petőfi Sándorral is, kit verseiből már ismert. A találkozást állítólag Kertbeny Károly közvetítette. Beck a Pesti Divatlap szerint (1846. 15. sz. ápr. 9. 297. l.) Petőfivel értekezvén, ennek költeményeiből egy kötetnyit német nyelvre akart fordítani, s miután állítása szerint a németek Petőfit leginkább ismerik, remélte, hogy annak verseiből legalább is 5000 példány fog elkelni külföldön. A találkozást később részletesen és kiszinezve leirta Beck maga a Berliner National-Zeitungban (1864). Közleményét ekkor átvették a pesti német és magyar lapok. Feltünő, hogy Beck a szándékolt forditásról nem tesz említést; pedig alighanem e célból irta le számára Petőfi önéletrajzát németül, melyről Beck azt mondja, hogy Petőfi azt emléklap gyanánt adta át neki, midőn őt a gőzhajóhoz kisérte s tőle elbucsúzott. Ez önéletrajz Beck Károly halála után Fischer Sándor birtokába került, ki annak hasonmását Petőfiről irt munkájához mellékelte. Az 1848-as mozgalmak kitörése után állandóan Bécsben telepedett le. Utolsó éveiben nagy inségben élt, a német Schiller-egylet, a bécsi Concordia és az állam kegydíjaiból tengődött, úgy hogy 1878–1879. telén gyűjtést is kellett számára rendezni. Még ifjú korában áttért az evangélikus vallásra.

[szerkesztés] Munkái

1. Nächte. Gepanzerte Lieder. Leipzig, 1838.

2. Der fahrende Poet. Dichtungen. U. ott, 1838.

3. Stille Lieder. 1. Bdchen. U. ott, 1840.

4. Saul. Ein Trauerspiel in 5 Aufz. U. ott, 1841. (Ism. Blätter für liter. Unterhaltung 358. sz.)

5. Jankó, der ungarische Rosshirt. U. ott, 1841. (Ism. Sonntagsblätter. Bécs, 1844. 2. jav. kiadás. Berlin 1853. 3. kiadás.)

6. Gedichte. Berlin, 1846. (4. kiadás; tiz kiadást ért.)

7. Lieder vom armen Mann. Leipzig, 1846. (3. kiadás U. ott, 1848.)

8. Gepanzerte Lieder. Berlin, 1848. (Szabadság dalok.) 9. Monatsrosen 1. u. 2. Strauss. Januar u. Febr. U. ott, 1848.

10. An Franz Joseph. Gedicht. Wien, 1849. (2. kiadás. U. ott, 1849.)

11. Aus der Heimath. Gesänge. Dresden, 1852. (2. kiadás.)

12. Mater Dolorosa. Erzählung. Berlin, 1853. (2. kiadás. U. ott, 1854. Magyarúl Beck Hugó által. Pest, 1864.)

13. Epistel an den Czaren. Berlin, 1854.

14. Jadviga. Gecicht in 11 Gesängen. Stuttgart, 1864. (Bálint Gyula ford. magyarra. Pest, 1864.)

15. Still und bewegt. Berlin, 1870.

16. Petőfi Sándor Beck Károly tollából. Ford. Witt Fülöp. Berlin, 1879.

Szerkesztette a Frische Quellen című szépirodalmi évkönyvet Pesten 1855-ben, de csak ezen egy évfolyama jelent meg 10 füzetben;

1857-ben Bécsben Gesellschafter in Wien címen szépirodalmi lapot adott ki, d e fél év mulva ez is megszünt.

Érdekes lesz róla még fölemlíteni, hogy magyarúl is irt, ugyanis az Ország Tükrébe (1862) Együttlétem ünnepelt honfitársakkal 1843–44. cz. naplójegyzetekben Lenau Miklóssal való baráti viszonyát irja le; a Koszorúba (1879. I.) pedig Visszaemlékezések Petőfi Sándorra címen cikket irt.

[szerkesztés] Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996