Basiliscus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Flavius Basiliscus (uralkodott 475. január 9. - 476. augusztusa) I. Zénó bizánci uralkodó ellencsászára, I. Leó császár sógora, Aelia Verina császárné fivére volt. Feleségét Zenonisnak, közös fiukat Marcusnak nevezték. Ez utóbbit rövid uralkodása alatt társcsászárává tette.
[szerkesztés] Karrier
A feltehetően balkáni barbár származású Flavius Basiliscus sógora uralkodása alatt katonai karriert futott be, és 465-ben consuli rangra emelkedett. Elsősorban a balkáni hadszíntérért felelt, de 468-ben ő vezette a kudarcba fulladt expedíciót a Vandál Királyság ellen. A vereség nagyrészt az ő tehetetlenségének - és talán megvesztegetésének - volt köszönhető. A katasztrofális kudarc után egy időre visszavonult a politikától, és a thrákiai Heraclea városában telepedett le. 471-ben részt vett az alán származású főparancsnok, Aspar és családja elleni összeesküvésben.
[szerkesztés] Uralkodása
Miután 474-ben I. Zénó került a trónra, Basiliscus és Verina szervezkedni kezdett ellene unokaöccsük, Armatus, valamint a gót Theoderich Strabo és az izauri Illus hadvezérek részvételével. 475. január 9-én császárrá kiáltották ki, Zénó pedig szülőföldjén, a kis-ázsiai Izauriában keresett menedéket.
Basiliscus gyorsan elvesztette kezdeti támogatottságát. Testvérének szeretőjét, Patricius magister officiorumot kivégeztette (Verina ugyanis állítólag őt akarta a trónra tenni). Nővére mellett hamarosan Armatus és Illus is átállt Zénó oldalára. Az egyházat és a konstantinápolyi lakosságot is sikerült elidegenítenie ügyétől, amikor 475-ben kiadott egy encikliát adott ki, amelyben elítélte a kalkhédóni zsinat határozatait. Helyzetét csak súlyosbította, hogy a fővárosban súlyos tűzvész pusztított uralkodása alatt.
Augusztus végén Zénó harc nélkül vonult be Konstantinápolyba. Basiliscus és családja egy templomban keresett menedéket, és csak akkor voltak hajlandóak előjönni, amikor Zénó megígérte, hogy nem ontja vérüket. Ez így is történt: a bitorlót, feleségét és fiát a kappadókiai Limnae-be száműzték, és halálra éheztették.
[szerkesztés] Források