Bartók Péter

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bartók Péter (1924–) Bartók Béla második, Pásztory Dittától született gyermeke. Édesapja már születésekor biztosította kisebbik fia helyét a zenetörténetben azzal, hogy gyermekének ajánlotta a Mikrokozmosz második kötetét.

Apja, Bartók Béla már elemista korában Péter zenetanára akart lenni. Később zene- és zongoraleckéket adott neki, egészen tizenöt éves koráig; Péter ekkor bentlakásos iskolába került.

Amerikában édesapja betegsége és szerény körülményeink nem kedveztek zongoratanulmányai folytatásának. Ami a zenekari darabokat illeti, munkatársától, Nelson Dellamaggiore zeneszerző–karmestertől tanult, akivel jelenleg Bartók Béla szerzeményeinek szerkesztett és javított változatain dolgoznak.

Jelenleg Floridában él, és a hagyaték gondozójaként konfliktusokat is vállalva őrködik apja zenéjének tisztaságán. (Ezt az teszi lehetővé, hogy az Egyesült Államok törvényei a szerző halála után 75 évig védik a szerzői jogokat.)

Igazából a végrendeletét övező körülmények miatt élete jelentős részében nem is foglalkozhatott apja dolgaival. A hagyaték gondozása anyja, Pásztory Ditta kezében volt, neki pedig nem volt beleszólása abba, mi történik a művekkel. Csak édesanyja halála (1982) után nyílt lehetősége arra, hogy megvédje az apai örökségéhez fűződő jogait. Ez 25 évi ügyintézésbe telt, mert a kéziratokat egy külső igénylő is a sajátjának mondta, és Bartók Péternek meg kellett győznie a bíróságot arról, hogy Bartók Béla halálakor ki birtokolta a szerzői jogokat.

Céljait a következőképpen fogalmazta meg:

„Amikor a kéziratok a birtokomba kerültek, úgy döntöttem, hogy javított kiadásokat készítek, mert emlékeztem, mennyit panaszkodott apám a nyomtatott kiadványokba került hibákra. Először arra számítottam, hogy megtalálom az első kiadásokat, bennük apám piros tintás javításaival. De ezekből kevés került elő. Hangjegyenként kell összehasonlítanunk a nyomtatott változatot a kézirattal, odafigyelve minden apró részletre. Kétség esetén, például ha az egyik kéziratban valami egyféleképpen szerepel, a másikban kis eltéréssel, és nem világos, mi volt a végső szándék, nekünk kell választanunk. Elemezzük, hogyan jöhetett létre az eltérés, és mi lehetett apám utolsó akarata. Legtöbbször sikerül olyan döntésre jutni, ami nem hagy komoly kétséget. Szeretném azt mondani, hogy a cél az öszszes mű nyomtatott kiadásainak kijavítása, de nem valószínű, hogy ez sikerül, hiszen már 81 esztendős vagyok. Szerkesztőtársaim - Nelson Dellamaggiore és Peter Hennings - fiatalabbak. Nagyjából a kompozíciók listájának a felénél tartunk, de túl vagyunk a legnehezebb projektek egy részén. A Hegedűversenyt” [sajtóhiba; Bartók Péter a Brácsaversenyre gondolt] újra kellett hangszerelni, A kékszakállú herceg várához a sok kis kiigazítás mellett új angol fordítást kellett készíteni. A fából faragott királyfit apám 1932-ben átdolgozta, ebben a formájában még nem nyomtatták ki, és az utasításait követve szvit is készült. Az utóbbi kettőt jövőre (2006) „tervezzük kiadni. Apám művei iránt szerencsére nagyobb az érdeklődés, mint amit ő feltételezett.” [1]

Apám címmel könyve jelent meg emlékezéseiből. Ezen kívül Floridában egy Bartók-ereklyékből (kéziratok, stb.) álló magángyűjteménye van.