Balogh Sándor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Balogh Sándor (Kapuvár, 1743 körül - 1810. július 13.) bölcsészdoktor, kanonok, a püspöki lyceum aligazgatója
[szerkesztés] Élete
Tanulmányait a győri gimnáziumban végezvén, 1761-ben a jezsuita rendbe lépett és a teológiát Trencsénben folytatta. Ezután Egerben, majd Budán a latin nyelvet és ékesszólást tanította. A jezsuita rend eltöröltetvén, világi pap lett és a győri prépost, kanonok és Komárom fölötti monostori apát lett.
[szerkesztés] Munkái
A magyar szótárhoz gyűjtött anyagot. Nevezetes könyvtára volt, melyet nyilvános használatra hagyományozott és gyarapítására alapítványt tett. Munkái:
1. Idyllion haluceuticon ill. ac. rev. d. Joanne Szily de Felső-Szopor, Sabariensi episcopo inaugurato... Jaurini 1777.
2. Augustae Theresiae, regi apostolico... ob translatam Budam universarum scientiarum academiam eucharisticon sacratum, dum haec artium universitas anno 1780. instauraretur. U. ott, 1780.
3. Szent Istvánnak, Magyarország első királyának dicsérete... Bécs, 1805.
Egy levelét, melyet 1806-ban Kovachich Márton Györgyhöz irt, az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996
