Balázs Béla
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert (Szeged, 1884. augusztus 4. – Budapest, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező. A 20. századi magyar kultúra egyik fontos egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása - többek között - a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György).
Saját műve alapján, a librettójából készült a Kékszakállú herceg vára, a Fából faragott királyfi (Bartók Béla), Cinka Panna (Kodály Zoltán), A Valahol Európában (Radványi Géza).
Maradandót alkotott a filmesztétika területén is.
A magyaron kívül a német és az orosz (szovjet) kultúra is - mint egyik jelentős személyiségét tartja számon. „Elméleti műveinek egy részét németül írja, ezek eljutnak mindenhová, és hamarosan nagy tudományos és művészeti feltűnést keltenek. Ma már világszerte úgy veszik tudomásul, hogy Balázs Béla a filmesztétika történetének egyik legfőbb alakja, semmivel sem kisebb jelensége a magyar esztétikai irodalomnak, mint a maga területein Lukács György.” - írja róla a Hegedűs Géza.
Tiszteletére díjat alapítottak, melyet a nemzeti kulturális örökség minisztere adományoz a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenység, valamint művészi és tudományos teljesítmény elismerésére.
[szerkesztés] Irodalmi művei
[szerkesztés] Filmelméleti művei
- A látható ember 1924
- A film szelleme 1930
- Balázs Béla: A látható ember - A film szelleme (Gondolat, Budapest, 1984.)
Based on work by 